A fehérjék kutatásában elért eredményeiért két amerikai és egy brit tudós, Frances H. Arnold, George P. Smith és Gregory P. Winter kapja az idei kémiai Nobel-díjat.

Fotó: MTI/EPA/Jonas Ekstromer

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia indoklás szerint a három tudós az evolúció mechanizmusát felhasználva ért el úttörő eredményeket kutatásaiban, amelyek gyakorlati haszna ma már a gyógyszergyártáson át az üzemanyag-előállításig megfigyelhető.

Frances Arnold 1956-ban született Pittsburghben. 1985-ben doktorált a Berkeley Egyetemen, a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) tanára. 
Fotó: MTI/EPA/Mike Nelson

Frances Arnold az enzimek irányított evolúciójáért részesül az elismerésben. Az amerikai kutatónak 1993-ban sikerült először irányított evolúcióval létrehoznia enzimeket, kémiai folyamatokat katalizáló fehérjéket. Azóta tovább finomította módszereit, amelyeket manapság már rutinszerűen használnak új katalizátorok létrehozására. A Frances Arnold-féle enzimeket vegyi anyagok, például gyógyszerek környezetbará gyártásánál vagy épp megújuló üzemanyagok előállításánál alkalmazzák.

Frances Arnold - az ötödik nő, aki megkapja a kémiai Nobel-díjat. A 62 éves professzor elmondta: „Rengeteg csodálatos és elegáns nő dolgozik a kémia területén és megjósolom, hogy sokkal több nőnek fogják a jövőben odaítélni a kémia Nobel-díjat".

Arnold hozzátette, hajnali négy órakor értesült a díjról, amikor egy telefonhívás felébresztette dallasi szállodai szobájában. „Biztos voltam abban, hogy az egyik gyerekem az, vagy valami váratlan dolog történt, de nem erről volt szó. Először megdöbbentem, mintha fejbe vertek volna valamivel, majd elkezdtem felébredni. Képes voltam néhány idegsejtemet összeszedni, és most már kezdem feldolgozni a hírt".

A tudós közölte, hogy megszakítja texasi előadókörútját, és visszatér Pasadenába, hogy együtt ünnepeljen diákjaival a Caltechen, ahol már három évtizede folytatja kutatásait. Az egyetemet egy ékkőnek nevezte, ahol mindig arra ösztönözték, hogy a legjobbat nyújtsa, és olyasmivel foglalkozzon, amivel mások nem.

George Smith 1941-ben született Norwalkban. A Harvard Egyetemen szerezte doktori címét, a Missouri Egyetem nyugalmazott tanára. 
Fotó: MTI/EPA/Yongrae Kim

Az amerikai George Smith 1985-ben fejlesztette ki a fág-bemutatás „elegáns" módszerét, amelyben egy bakteriofágot (baktériumot fertőzni képes vírust) használnak új fehérjék előállítására. A fág-bemutatással azóta olyan antitesteket hoztak létre, amelyek semlegesíthetnek toxinokat, szembeszállhatnak autoimmun betegségekkel és gyógyíthatják az áttétes rákot.

„Minden Nobel-díjas igen jól tudja, hogy amiért a díjat kapja, az számos előzményre épül, rengeteg elképzelésre és kutatásra, amelyeket ő hasznosít, mert jókor van jó helyen. Nagyon kevés a valóban újdonságot jelentő kutatási áttörés. Lényegében valamennyi arra épül, ami előzőleg történt. Szerencse kérdése. Ez történt az én munkám esetében is. Az én kutatásom egy volt abban a kutatási folyamatban, amely természetesen a korábbiakra épült" - magyarázta a Missouri Egyetem 77 éves nyugalmazott professzora.

Smith elmondta, hogy a hajnalban Stockholmból kapott telefonhívásból értesült a Nobel-díj odaítélésről. „Közismert vicc, hogy valaki svéd akcentussal hív és azt mondja, nyertél. De annyira szakadozott a vonal, hogy azonnal tudtam, nem egy barátom hív" - tette hozzá. 
Mint mondta, még nincs elképzelése arról, hogy mit fog csinálni a díjjal járó pénzösszeggel. „Gondolom, adományozásra fordítjuk, de jól meggondoljuk, hogyan csináljuk.”

 
Gregory Winter 1951-ben született Leicesterben. A Cambridge-i Egyetemen tanult, és ott is tanít. 
Fotó: MTI/AP/Aga Machaj

A brit Gregory Winter a fág-bemutatást használta antitestek irányított evolúciójához, hogy új gyógyszerkészítményeket állítsanak elő. Az ezen az eljáráson alapuló első gyógyszert, az adalimumabot 2002-ben hagyták jóvá a hatóságok és a reumatoid artritisz (RA, ízletek gyulladásos betegsége), a pikkelysömör és bélgyulladásos betegségek kezelésére használják.

Munkája fontosságára egy rákbeteggel való találkozása ébresztette rá - mondta az újságíróknak a 67 éves tudós. Felidézte, amikor karrierje kezdetén meglátogatott egy pácienst, aki az akkoriban tesztelés alatt álló antitest-terápiában részesült. Noha Winter nem tudta, hatásos-e a kezelés, a nő hálás volt neki, hogy meghosszabbította az időt, amennyit életben lehet és a férjével tölthet, aki szintén beteg volt.
Winter azt mondta, ezután értette meg az „erkölcsi kötelességet", hogy gondoskodjon arról, amit előállítottak, hasznosítható legyen a köz javára.