Keöd József

Füredi Keöd József (Balatonfüred, 1839. november 23. – Balatonfüred, 1897. november 22.) hajóskapitány, szőlész, hajózási szakíró, színész.

Szülei az egyházi pályára szánták, de ellenállhatatlan vágya a színi pályára vitte, és 1860 őszén a Balatonfüreden működött Molnár György társulatához csatlakozott.

Színészkedett ekkoriban Szegeden és Budán is. A Molnár György színigazgató által 1861-ben létesített Budai Népszínház egyik alapító tagja. Innen a vidékre került Szuper Károly színtársulatához, melynél aztán 1867-ig működött Székesfehérvárott, Veszprémben, Sümegen, Zalaegerszegen, Keszthelyen, Kőszegen, Szombathelyen, Nagykanizsán, Kaposvárott, Szekszárdon, Kalocsán, Halason, Szabadkán, Baján.

Atyja halála után édesanyja kívánságára megvált a színészettől, és hazatért.

1868 elején Balatonkisszőllősön megválasztották községi jegyzőnek, de ez a kisközségi, szűk körű állás nem felelt meg sem anyagi sem szellemi igényeinek.

Így hajós pályára lépett, és hozzáfogott a hajózási szakismeretek elsajátításához úgy az elméleti, mint gyakorlati téren. Megtanulta a német nyelvet, hogy idegen szakkönyvekből is képezhesse magát, és e tárgyban szakmunkát is írt. 1872. október 26-án hajóskapitányi vizsgát tett, és hajózott a Dunán, Tiszán, Dráván, Száván és a Balaton taván.

1873 őszén az Egyesült Magyar Gőzhajózási Társulat, melynél alkalmazásban állt, feloszlott, mire Keöd a Balatonra ment, ahol a Balaton Gőzhajótársaság Kisfaludy gőzösének kapitánya lett. De itt a hajózási szezon csupán csak a fürdőévadra szorítkozik, évenként alig négy hónapig tart, így emellett 1874-től a szőlőtermeléssel és borászattal is foglalkozott.

E téren egy találmánya, az egyszerűsített kettős működésű borsajtó, császári és királyi szabadalommal közelismerésre talált. A trieszti kiállításon ezüst érmet, a deésin bronzérmet kapott. A balatonfüredi, egri és amszterdami kiállításon pedig elismerő oklevéllel tüntették ki. Később nyugalomba vonult.

Füredi Keöd József néven a Budai Népszínház egyik alapító tagja. Szuper Károly társulatával az egész országot bejárta. 1867-ben hazatért és Balatonszőlősön jegyző, közben hajózási és gépészeti tanulmányokat is folytatott,1872-ben hajóskapitányi vizsgát tett. 1873-1887 között az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy utolsó előtti kapitánya volt.

Jókai Mórral együtt részt vett a Balaton Egylet megalapításában.

és borászattal is foglalkozott, az általa konstruált egyszerűsített, kettősműködtetésű prést széles körben alkalmazták. Szerteágazó érdeklődésű, nagy tehetségű ember volt.Írt költeményeket, tárcákat, színműveket, szakkönyveket és politikai cikkeket. 1893-ban minden vagyonát a felállítandó füredi plébánia javadalmazására hagyta Balatonfüreden utca viseli nevét, fehér márvány síremléke a Vázsonyi-úti temetőben van.

• A nemtő diadala. Allegoria. Három szakaszban, néma képlettel. Baja, 1866. (Először jan. 13. Baján Szuper Károly szini pályájának negyedszázados emlékünnepén.)
• Gyakorlati hajógőzgéptan és kazánisme. Pest, 1870.
• A színfalak titkai. Leleplezések a vidéki szinészet ügyében. Nagy-Kanizsa, 1876. (Különny. a Zalai Közlönyből.)
• Népszerű szőlőmívelés és borkezelés. Bpest, 1880. 12 ábrával.
• A gőzkazánrobbanások okai. Az erőműtani hőelmélet alapján. U. ott, 1885. (Mutatványok a M. Közlekedésügyben 1875-76-ban jelentek meg a három kötetes kézirati munkából.)