A Balaton első gőzhajójának kapitánya, az első magyar hajógéptani szakíró.

(Balatonfüred, 1839. nov. 23. – Balatonfüred, 1897. nov. 22.)

Színész, író, hajóskapitány.

 A veszprémi piarista gimnáziumban érettségizett, majd vándorszínészként Molnár György Füreden játszó színtársulatához csatlakozott.érettségizett, majd vándorszínészként Molnár György Füreden játszó színtársulatához csatlakozott.

Füredi Keöd József néven a Budai Népszínház egyik alapító tagja. Szuper Károly társulatával az egész országot bejárta. 1867-ben hazatért és Balatonszőlősön jegyző, közben hajózási és gépészeti tanulmányokat is folytatott,1872-ben hajóskapitányi vizsgát tett. 1873-1887 között az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy utolsó előtti kapitánya volt. Jókai Mórral együtt részt vett a Balaton Egylet megalapításában. Szőlészettel és borászattal is foglalkozott, az általa konstruált egyszerűsített, kettősműködtetésű prést széles körben alkalmazták. Szerteágazó érdeklődésű, nagy tehetségű ember volt.

Írt költeményeket, tárcákat, színműveket, szakkönyveket és politikai cikkeket. 1893-ban minden vagyonát a felállítandó füredi plébánia javadalmazására hagyta Balatonfüreden utca viseli nevét, fehér márvány síremléke a Vázsonyi-úti temetőben van.

Keöd József hajóskapitány sírjaKeöd József hajóskapitány sírja

Az első balatoni gőzhajó, a “Kisfaludy”

A gőzös 1870 tájékán...

A XIX. század küszöbét átlépő Magyarországon egyre erőteljesebb gazdasági érdekek követelték a közlekedési viszonyok korszerűsítését. Az 1830-as években a dunai gőzhajózás rohamos fejlődésnek indult, ugyanakkor az országos forgalomból kieső Balaton-vidéken a korábban virágzó hajózás szinte elsorvadt.

A hosszirányú közlekedés megszűnt a tavon, csak a fontosabb révátkelő helyek őrizték meg jelentőségüket.

Mikor néhány Balaton-melléki birtokos szorgalmazni kezdte a helyi gőzhajózás megteremtését, Hertelendy Károly Zala megyei alispán Gróf Széchenyi István támogatását kérte a vállalkozáshoz. Széchenyi a "Balatoni Gőzhajózás" című röpiratában számba vette a várható nehézségeket, felhívta a figyelmet a kikötők építésének szükségességére, kitért a hajózásnak az idegenforgalommal, a halászattal, a vízszabályozással, az iparosodással és a munkahelyteremtéssel való összefüggéseire. Felvetette a Balaton és a Duna a Sió-csatorna révén történő összekötésének lehetőségét is. Rendkívül erőteljes szervezőmunkája eredményeként 1845. december 27-én sor került a Balaton Gőzhajózási Társaság alakuló ülésére.

A társaság első hajója, a "Kisfaludy" fa testét az Óbudai Hajógyárban kezdték építeni, 40 LE-s gőzgépét az angliai Penn gyárból hozatták. A hajó egyes részei tengelyen érkeztek Füredre, ahol összeszerelését végezték. A hajót a "legnagyobb magyar" 55. születésnapján, 1846. szeptember 21-én bocsátották vízre.

A rendszeres járatokat 1847 tavaszán indították be, ugyanakkor elkészült a teherszállítás céljára építtetett két uszály, a "Füred" és a "Keszthely" is. A balatoni gőzhajózás eszméje tervből valósággá vált, de a távlati cél eléréséhez, a Balaton-vidék "életre ébresztéséhez" még hosszú és küzdelmes út vezetett. A teherforgalom meglehetősen csekély jövedelmet biztosított a társaságnak. A személyforgalom is csak a főidényre korlátozódott. A kikötők romlása egyre nagyobb gondot jelentett. Időközben a "Kisfaludy" gőzös is korszerűsítésre szorult. 1869-ben elavult fa testét vasra cserélték, amellyel még 1887-ig üzemelt.

A Balaton Gőzhajózási Társaság lényegében anyagi nyereség nélkül zárta le végső mérlegét, de úttörő vállalkozása végleg meghonosította a gőzhajózást a Balatonon.

Külön említést érdemel Keöd József, a "Kisfaludy" utolsó előtti kapitánya, akinek "Gyakorlati hajó-gőzgéptan és kazánisme (1870)" és a "Gőzkazán robbanások okai (1885)" című munkái az első magyar nyelvű hajógépészeti szakkönyvek közé tartoznak.