Kerekes János Károly egykori zirci apát

Dr. Kerekes János Károly (1918. március 17 - 2009. június 13) egykori zirci apát.

Kistályán (ma Andornaktálya) született.

Középiskolai tanulmányait 1934-ig a Ciszterci Rend egri gimnáziumában végezte, majd 1934-1937-ben mint oblátus a rend budai Szent Imre Gimnáziumában fejezte be.

1937. augusztus 29-én lépett Zircen a Ciszterci Rendbe és vette fel a Károly nevet. 1937–1940-ig Zircen, 1940–1944-ig Budapesten, a rend hittudományi főiskoláján végezte teológiai tanulmányait. Az utóbbival egyidőben a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta egyetemi tanulmányait görög és latin szakon. 1944. május 16-án pappá szentelték Zircen.

Ezt követően a tanári pályára lépett. 1944–1945-ig gyakorló tanár Budapesten, 1945–1948-ig tanár és házgondnok Egerben, 1948–50-ig főiskolai tanár a rend budapesti hittudományi főiskoláján. 1950–1951-ben templomgondnok és kisegítő lelkész a budai Ulászló utcai kápolnában.

A kommunista vezetés Budapesti tevékenységét zavarónak tartja ezért büntetésből vidékre helyezik és tevékenységét figyelemmel tartják. 1951–1954 között általános iskolai tanár Adonyban, 1954–1957 között Szomolyán.

1957 szeptemberétől decemberig könyvelésvezető a pannonhalmi szociális otthonban. 1957-ben léphetett újra egyházi szolgálatba, káplán a következő helyeken: 1957–1961-ig Baján a belvárosi templomban, 1961–1964-ig Jánoshalmán, 1964–1966 között Dunapatajon, 1967–1970-ig Bácsalmáson, majd 1971-ig Bátyán, 1971 és 1973 között Kalocsán. 1973-tól tíz éven át teológiai tanár Szegeden, 1983–1989-ig a Hittudományi Akadémián Budapesten.

1976-ban a Szentszék kinevezte a Zirci apátság adminisztrátorának, majd 1987. március 10-én a a Zirci Kongregáció prézes apátjává, apáttá avatását azonban az állam csak külföldön engedélyezte, ezért ez az ausztriai Stams-i apátságban történhetett meg

1987. július 14-én. 1989-től a szerzetesrendek működését engedélyező állami rendelet után Zircen és Budapesten dolgozott a magyar ciszterci élet újraindításán. 1996-ban lejárt apáti kinevezése, további éveit Budapesten töltötte.

Szentírásfordításai, népi énekes költeményei országszerte ismertek. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült egész életútja elismeréseként.

2009 június 13-án hunyt el Budapesten.

Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja,
Hogy vérzik a válla és sebes a háta.
Van aki alázattal és lehajtott fővel
viszi a keresztjét,…krisztusi erővel.

Van, aki morogva, zúgolódva viszi, minden sarkon megáll, ha lehet leteszi.
Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják
hazug könnyek sokszor áztatják orcáját.


Van, aki keresztjét más vállára rakja,
abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja.
Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
segít embertársán, ő segít, te balga.

Én a keresztemet fiatalon kaptam,
elfogadni, hej, sehogy sem akartam.
Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem,
oh, csodák csodája! Összenőtt előttem.

Azután felvettem gyenge vállaimra,
tudtam, hogy elkísér hűen a síromba.
Tövises utakon elgyengült a lábam,
vittem a keresztem, meggörbült a hátam.

Elestem, felkeltem, így ment éveken át,
vittem és cipeltem a nehéz keresztfát.
Elmentem messzire, idegen országba,
oda is elkísért a keresztem fája.

Akiket szerettem, azok egytől-egyig,
azok kigúnyolnak, lettek ellenségim.
Tövis koszorúmat a fejemre nyomják,
könnyeim patakját szélesebbre ássák.

Mivel keresztemet nehéznek tartottam,
azért még hozzá egy fakeresztet kaptam.
Oda van az téve gyermekem sírjára,
egyből kettő lett a keresztem fája.

Már megöregedtem, hajam fehér lett,
de az én keresztem súlya nem lett könnyebb.
Naponta növekszik a keresztem súlya,
vagy én lettem gyengébb, s a vállam nem bírja.

Ó, sokszor de nagyon szeretném letenni,
Azt hiszem, tovább már nem is lehet vinni,
Vérzik a szívem, lelkem roskad össze,
De az én keresztem hű hozzám örökre.

Cirenei Simon, ki vinni segíted,
A jó Isten áldjon meg érte Tégedet.
Amikor meghalok, eltemetnek engem,
letűzik síromra nagy, nehéz keresztem.

Bocsásd meg Jézusom, hogy zúgolódva vittem,
És most visszaadom Neked a keresztem.
Csak azt az egyet kérem Tőled, Én Istenem,
Lelkemet vedd hozzád, magadhoz az égben!