Kertész Imre
Kertész Imre (Budapest, 1929. november 9. –) Nobel-díjas és Kossuth-díjas magyar író, műfordító. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki (2002).[1] A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Élete
1929. november 9-én született Budapesten. 14 éves korában (1944) megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten. 1948–1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa. 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító.
Az 1955 és 1960 között létrejött írásokban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regény, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A kéziratot a Kádár-kori esztétika nevében a Magvető kiadó visszautasítja, ennek a történetéről A kudarc című regényében ír. A Sorstalanság végül 1975-ben jelenik meg először a budapesti Szépirodalmi Kiadónál. Két kisregény, A nyomkereső és a Detektívtörténet után
1988-ban jelenik meg második regénye, a már említett A kudarc, rá két évre pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért. Újabb 13 év munkája lesz a negyedik regény, a Felszámolás
– és ezzel az eddig kertészi életmű egyik része egy tetralógiává
alakul, melynek alapvető kérdése az élet és az emlékezés feszült
viszonya. Az életmű másik ága a naplókat, esszéket tartalmazza: a Gályanapló (1992) a Sorstalanság műhelynaplója, esztétikai, filozófiai és misztikus följegyzések – ennek felel meg a Felszámolás párjaként felfogható Mentés másként (2011).
Kertész Imre esszéinek fő problematikája – az eddigi értelmezések
tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a
történelem lezárhatatlansága, jelesül: „az »Auschwitzon
túli« tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni” (Szirák Péter) – a probléma centrális jellegére utal, hogy A száműzött nyelv (2001)
című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy
fontos az írásokban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok,
különböző nyelvi világok egymással való kibékíthetetlensége.
Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, s Koltai Lajos rendezett vegyes kritikai fogadtatásban részesülő, rendkívül népszerű filmet.
Műveit számos nyelvre lefordították, németül összegyűjtött művei a
Rowohlt kiadó gondozásában jelennek meg, angolul a Random House,
franciául pedig az Actes Sud adja ki.
1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Pour le Mérite rendjel tulajdonosa. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díját vehette át. 2002-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktori címét vehette át. 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
2009-ben nyilatkozott egy párizsi lapnak, amelyben elmondta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, emiatt képtelen lesz írni. Még egy utolsó könyvre szánja magát, amely a halál elfogadásáról szól.[2]
Író és fordító
Első regénye, a Sorstalanság,
amit 13 évig írt, többévi várakozás és visszautasítások után
jelenhetett csak meg 1975-ben. Sikert előbb külföldön aratott a mű,
itthon csak a rendszerváltás után, de főként az irodalmi Nobel-díj átvételekor. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci
haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté, és aki ezért
képtelen visszatérni korábbi életéhez. A regény tárgyszerű, már-már
dokumentarista stílusa a holokauszt újszerű irodalmi megközelítését tette lehetővé.
A Kaddis a meg nem született gyermekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre.
Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba
szorított, kiszolgáltatott, tragikus sorsra ítélt egyén sorselemzését
adja.
Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordít – többek között Sigmund Freud, Hugo von Hofmannsthal, Friedrich Nietzsche, Friedrich Dürrenmatt, Arthur Schnitzler, Tankred Dorst és Ludwig Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre.
Kertész Imre ars poeticájából
- „A legnagyobb problémát persze az első regényem okozta, a Sorstalanság,
ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy sokan megírták már, amelyek
között nagyon sok rossz változat volt, és egy-két jó. De a lényeg az
volt, hogy nem szabad azonosulni. Jól kellett ismerni a nyelv határait.
Nagyon világosan kellett tudni azt, hogy az, aki itten beszél, nem egy
valódi hús-vér, hanem egy regényfigura, akinek nyelve van. Tehát csak nyelv és semmi más.
És ez az a törvény, amely fegyelemben tart, és amelyet átlépve idegen
szövegek keletkeznek. Ez jó és világos kontroll, csak nehéz. Úgyhogy a Sorstalanság
megírása közben néha évek teltek el két fejezet között. Nem tudtam
beilleszkedni abba a stílusba. Mondom, az elsődleges az, hogy aki
beszél, az irodalmi figura, az csak egy nyelv, nem hús-vér valóság. És
ahogy hús-vér valósággá próbáljuk tenni, elfuserálódik az egész.”[3]
- „Nyolcvankét éves vagyok. Beteg. Az én reakcióm az, hogy Berlinbe
költöztem. Cselekedni? Csak az íráson keresztül tudok. És amikor
megteszem, akkor semmilyen hatása nincsen, vagy pedig elítélnek miatta.”[4]
Művei
Bibliográfia
- szerk.: Scheibner Tamás, Szűcs Zoltán Gábor: Az értelmezés szükségessége - Tanulmányok Kertész Imréről. Budapest: L'Harmattan Könyvkiadó és Terjesztő. 9639457310 [2002]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
- szerk.: Kőbányai János: Az ember mélye - Írások Kertész Imréről a Múlt és Jövőben. Budapest: Múlt és Jövő Kiadó. 9639171891, 9639171905 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
- Vári, György. Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég. Budapest: Kijárat Kiadó. 9639529036 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
- Szirák, Péter. Kertész Imre. Pozsony: Kalligram Könyv és Lapkiadó. 8071495220 [2003]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
- Földényi F., László. Az irodalom gyanúba keveredett - Kertész Imre szótár. Budapest: Magvető Kiadó. 9789631425659 [2007]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
- Hafner, Zoltán. Kertész Imre Bibliográfia. Budapest: Magvető Kiadó [2010]. Hozzáférés ideje: 2012. március 8.
Irodalmi Nobel-díj
2002. október 10-én irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki Stockholmban. Kertész Imre kapta meg első magyarként az irodalmi Nobel-díjat, „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
Kommentáld!