1929. november 9-én született Budapesten. 1944. június 30-án a Budapest környéki csendőrpuccs következményeképpen tizennégy évesen Auschwitzba deportálták.
Több koncentrációs táborban is fogva tartották, majd a lágerek felszabadítása után, 1945-ben hazatért Magyarországra. Ezt követően újságírással és fizikai munkával tartotta el magát. Felsőfokú végzettsége nincs.
Az 1955 és 1960 között létrejött írásokban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regény, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A sikert és azt, hogy írói, műfordítói munkájából megélhet, a nyolcvanas évek második fele, majd a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára. Az utóbbi időben (állandó budapesti lakhelyének megtartása mellett) az év egy részét Berlinben tölti, itt kutathatók kéziratai, levéltári anyagai is.
Első regénye már megjelenése évében is nagy visszhangot váltott ki, igazában azonban csak a nyolcvanas és kilencvenes években keletkeztek olyan kritikák, melyek a hazai irodalmi utómodernség kánonjába sorolják. A regényeket és az önéletrajzi jellegű könyveket (Gályanapló, Valaki más) olvassák a miméziselv alapján készült önéletrajzi jellegű művekként, mások pedig, ezt cáfolva, nyelvileg megszerkesztett műalkotásokként. Kertész Imre írásainak fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága, jelesül: „az »Auschwitzon túli« tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni” (Szirák Péter) – a probléma centrális jellegére utal, hogy A száműzött nyelv (2001) című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos az írásokban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok egymással való kibékíthetetlensége.
Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, s Koltai Lajos rendezett vegyes kritikai fogadtatásnak örvendő, rendkívül népszerű filmet. Nagy sikere van német nyelvterületen, összegyűjtött művei a Rowohlt kiadó gondozásában jelennek meg, angolul a Random House adja ki, s mára a világ minden nagy nyelvére lefordították legalább egy könyvét – így a Sorstalanság hindi és arab nyelven is olvasható.
Kertész Imre jelentős műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyarra.
1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Becsületrend (Pour le Mérite) tagja. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki.
2002. október 10-én első magyarként tüntették ki irodalmi Nobel-díjjal.

2002: Budapest díszpolgára. 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktorává avatták. 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.     Fontosabb díjak, elismerések:    1983 – Füst Milán-jutalom 1986 – Forintos Díj 1989 – Aszu-díj 1988 – Artisjus Irodalmi Díj 1989 – József Attila-díj 1989 – Déry Tibor-jutalom 1990 – Az Év Könyve-jutalom 1990 – Örley-díj 1992 – a Soros Alapítvány Életműdíja 1995 – a Soros Alapítvány Díja 1995 – Brandenburgi Irodalmi Díj 1996 – Márai Sándor-díj 1997 – a lipcsei könyvvásár nagydíja (Literaturpreis für die europäische Verständigung) 1997 – Friedrich Gundolf-díj (a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia fődíja) 1997 – Kossuth-díj 1997 – Jeanette Schocken-díj 1997 – a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budapest Nagydíja 2000 – Herder-díj 2000 – a Die Welt irodalmi díja 2002 – irodalmi Nobel-díj 2002 – Hans Sahl-díj 2002 – YIVO életműdíj 2003 – a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozat) 2004 – Corine-díj 2004 – Goethe-érem 2009 – Jean Améry-díj 2011 – Grande médaille de Vermeil (Vermeil-nagyérem, Párizs)     Az életrajzot Balogh Endre írta.