2017. március 21-én jelent meg a
Greenfon egy vélemény cikk, amely a túlzó ökoturisztikai beruházások létjogosultságát vizsgálta – igen szelíd szavakkal. Röviden: elmondható, hogy a természetvédelmi ágazat költségvetésének tekintélyes hányadát ökoturisztikai létesítmények fejlesztésére, de ami itt még fontosabb, zöldmezős kialakítására fordíthatták a nemzeti park igazgatóságok.
A cikk felvázolja a kézzelfogható környezeti károkat, amelyeket ezek a beruházások okoznak, és számba veszi a kételyeket, amelyek megkérdőjelezik a beruházások jó részének indokoltságát.
2019. november 18-án Schmuck Erzsébet a Parlamentben kérdést intézett a Miniszterelnökhöz: fog-e változtatni a kormány a környezetvédelem állami intézményi rendszerén?
A vitában a Miniszterelnök nem értette, hogy miért támadja a képviselőasszony az ökológiai turizmust (5:00 perctől). A megértéshez pár szempontot biztos ad a fentebb is említett 2017-es cikk. De Dr. Bartus Gábor, az Országgyűlés Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa titkára is tartott már előadást az ökoturizmus fenntarthatatlanságáról (2018, Kalotaszentkirály).
A felszólaló Schmuck Erzsébet legértékesebb gondolata mégiscsak más: 1:38 percnél elhangzik a legfontosabb kifejezés: “zöldfelületi moratórium”. Ez a klímavészhelyzettel egyenértékű sürgető feladat: a biodiverzitásvédelem leghatékonyabb módja. Segédanyag ennek a problémakörnek a megértéséhez itt.
Várjuk – sokan várjuk! azt az időt, amikor ilyen horderejű kérdések érdemi, mély, odafigyelő szakmai megvitatásáról közvetít majd a parlament.
Klein Ákos
ökológus
Kommentáld!