A hagyományosan október első hétvégéjére meghirdetett programon idén 41 ország madártani szervezete, köztük hazánk BirdLife képviselője, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) vett részt. Az összesített eredmények alapján Európában és Közép-Ázsiában legalább 934 helyszínen, 4 millió madarat figyelt meg a 21.704 résztvevő!

A világ egyik legjelentősebb madártani hagyományával rendelkező Magyarország minden évben jól szerepel az országok közötti játékos versenyben, idén a három kategóriából kettőben is hazánk lett a nyertes: 
-- rendezvényhelyszínek száma 
1. Magyarország (123 helyszín) 
2. Hollandia (120 helyszín) 
3. Lengyelország (112 helyszín)

-- résztvevők száma 
1. Magyarország (3.919 fő)
2. Svájc (3.695 fő) 
3. Fehéroroszország (2.219 fő)

-- látott madarak száma 
1. Finnország (1.285.000) 
2. Svédország (980.000) 
3. Magyarország (479.054)

A leggyakoribb három madárfaj hazánkban idén a seregély, a dankasirály és a tőkés réce volt. 
A legérdekesebb megfigyelés talán az MME Komárom-Esztergom Megyei Helyi Csoport Naszály, Ferencmajori-halastavak helyszínéről érkezett. Itt a rendezvényt megelőző két napban három ázsiai kóborló vándorfüzikét gyűrűztek, majd ezek közül szombaton és vasárnap is láttak egy példányt. 
A legtöbb megfigyelési helyszín Pest megyében, a legtöbb résztvevő Fejér megyében volt, a legtöbb madarat pedig Hajdú-Bihar megyében látták.

A rendezvény kísérő eseményeként Orbán Zoltán, az MME szóvivője a fővárosból az 55 km távolságra lévő Farmosi Madárgyűrűző Állomásra futott, hogy ezzel hívja fel a figyelmet a vonuló madarak elképesztő teljesítményére.

A madarakkal kapcsolatos kommunikációban az egyik leggyakoribb, legkedveltebb adat a vonulás során megtett napi kilométerekre vonatkozik. Csakhogy szinte lehetetlen elképzelnünk, beleélnünk magunkat abba a teljesítménybe, ami ahhoz kell, hogy egy, a vonulási zsírtartalékkal is csak alig húsz gramm körüli molnárfecske vagy foltos nádiposzáta napi 1000 km-t is képes legyen repülni és ezt a sebességet két-három napig is leszállás nélkül tartani! 

Egy másik faj, a nálunk is gyakori, alig veréb méretű hantmadár egyik alfaja Észak-Kelet-Kanadából Nyugat-Európán át vonul Afrika Szaharától délre húzódó térségéig. Eközben a leszállás, pihenés, táplálkozás esélye nélkül kénytelen átrepülni az Atlanti-óceánt, ami legalább 3.000-3.800 km folyamatos repülési távolságot jelent.

Ehhez képest a szóvivő az 55,7 km-t 8 óra 40 perc alatt tette meg (igaz, hogy közel 50 évesen, alig több mint egy éves futómúlttal a háta mögött, másfél év alatt leadott 26 kg és 2.280 km-nyi futóedzés árán, és 6,5 kg-os futóhátizsákkal). Ez igen-igen szerény 6,6 km/h-s átlagot jelent (az elmúlt hétvégén zajló Spartathlon ultramaraton győztese, a litván Aleksandr Sorokin emberfeletti 11,2 km/h-s átlagsebességgel futva, 22 órás idővel teljesítette a 246,8 km-es távot, melynek szintideje egyébként 36 óra).

A három említett faj esetében, az 1.000 km/nap megtételéhez szükséges 42 km/h-s átlagot figyelembe véve, ennyi idő alatt ezek a madarak Közép-Szerbiáig jutottak volna! A vonuló madarak és a védelmükért munkálkodó madarászok előtt egyaránt tisztelgő futás célja a figyelemfelhívás volt és lesz a jövőben is.

Ha az emberiség szándékosan vagy felelőtlenül rongálja a madarak élőhelyét, húzza meg a puska ravaszát, a madarak elképesztő teljesítményét teszi semmissé pillanatok alatt.
Az idei EMN eredményekről és a futás részleteiről beszámoló MME hír itt olvasható >>>