Meglepő álláspontra jutott a környezetvédelemért és a klímaügy egy részéért felelős agrárminisztérium a napokban: a tárca szerint főleg a lakosság tehet róla, hogy a hazai városokban és Budapesten túl nagy a légszennyezés. A tények ellentmondanak a kormányzati véleménynek.

Amikor nemrég híre kelt, hogy számos nagyvárosban és Budapesten is veszélyesen magas szintre nőtt a légszennyezettség, az agrártárca azonnal a „mundér” védelmére kelt: Rácz András, a minisztérium környezetügyi államtitkára bejelentette, hogy „nagyrészt a helytelen lakossági tüzelés felelős” a problémáért, az ipar és a közlekedés „legfeljebb 25 százalékban” okolható. Rácz szerint a jelenséget elsősorban a szálló pornak nevezett apró részecskék (PM10 és PM2,5) okozzák, amelyeket a közvélemény az iparral és a közlekedéssel kapcsol össze, holott, nagyobbrészt a lakossági fűtésből származnak – legalábbis ezt állította az államtitkár. Mint kiderült, ezt a vélekedését az államtitkár egy közvélemény-kutatásra alapozta, amelyből kiderül, hogy a magyar háztartások 14 százalékában – amúgy jogellenesen – hulladékkal is fűtenek. Külön felhívta a figyelmet, hogy a farostlemezzel vagy laminált lapokkal történő tüzelés is tilos, a szenet használókat pedig arra intette, hogy kerüljék a lignitet, mert az nagyon veszélyes. Utóbbi felvetés különösen álságos annak fényében, hogy az ország legnagyobb légszennyezője, Mészáros Lőrinc mátrai erőműje nagyrészt lignitet éget, és hogy a WWF adatai szerint legalább százezer hazai háztartás tüzel lignittel, ami a relatív olcsósága miatt a leggyorsabban terjedő fűtőanyag idehaza. (A magyarázat, hogy 300 ezer háztartásban nincs vezetékes gáz; az érintettek a szilárd fűtőanyagokra vannak utalva, amelyeket semmilyen módon nem érintett a rezsicsökkentés, sőt a többszörösére drágultak az elmúlt években – az árnövekedés a legjobban a fát, a legkevésbé a lignitet érintette.)

A megkérdezettek negyede a légszennyezést nevezte meg az első számú környezeti problémaként, amely véleménnyel amúgy nincsenek egyedül: az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) szerint az EU-ban évente 400 ezren halnak meg a rossz levegő miatt egyetlen év alatt (a Földművelésügyi Minisztérium szerint idehaza minden évben 8-14 ezer ember korai halálát okozza a légszennyezés). Az Air quality in Europe – 2019 report című jelentés egyenesen úgy fogalmaz, hogy Európában a légszennyezettség az első számú környezeti kockázat az emberek egészségére. A szállópor-szennyezés hét tagállamban, Bulgáriában, Csehországban, Horvátországban, Lengyelországban, Olaszországban, Romániában és Szlovákiában haladta meg 2017-ben az éves határértéket, Bulgária, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia pedig nem teljesítette a 2015-ös csökkentési célszámokat. A kettő közül a fentebbi országnévsorban Magyarország neve nem véletlenül nem szerepel.
Hazánk levegője Bulgáriáé és Lengyelországé után a harmadik legszennyezettebb (az EU-n kívüli országok közül Törökországgal azonos szintű), ugyanakkor az egyetlen tagállam vagyunk, ahol „a mérőállomások adatszolgáltatásának megbízhatósága nem éri el a minimális elvárásokat”, így pedig nagyon nehéz éves átlagot számolni.

Az utolsó előttiek vagyunk ugyanakkor azon a listán (egyedül Horvátországot megelőzve), ahol aszerint állítják sorba az országokat, hogy 2011 és 2017 között mennyivel sikerült csökkenteniük a légszennyezést. Rácz András szerint „a levegő minőségének ellenőrzése infrastrukturálisan biztosított”, ennek azonban nem csak a fenti uniós közlés mond ellen, hanem az a néhány hónapja éppen a Népszavában megjelent információ is, amelynek alapján Budapest mérőállomásai kimagaslóan sokat gyengélkednek, és feltűnően sokszor romlanak el olyankor, amikor magas a szmogkoncentráció, illuzórikussá téve a határérték fölötti napok számán alapuló szmogszabályozást.

Mint arról a Népszava beszámolt, a főváros egyik legszennyezettebb pontján, a Széna-téren „működő” levegőminőség-mérő állomás január közepétől március közepéig, vagyis egy erősen szmogveszélyes időszakban egyáltalán nem szolgáltatott adatokat az egyik fő légszennyező komponens, a nitrogénoxid koncentrációjáról. A hasonló anomáliák választéka bőséges.

Az egyik, a nemzetközi szakirodalomban is gyakran idézett elrettentő példa szerint 2017 nyarán, a nyári szmog csúcsidőszakában a 12 budapesti automata mérőállomás közül egyik sem működött, így adatot sem szolgáltatott. A Levegő Munkacsoport gyűjtése alapján 2012-ben az Erzsébet téri állomás 65 határérték feletti napot jelzett úgy, hogy 21 napon keresztül nem működött. A tucatnyi budapesti és a nagyjából félszáz vidéki mérőállomás szakmai felügyelete az Országos Meteorológiai Szolgálathoz tartozik, az üzemeltetés viszont a kormányhivatalok határköre lenne.

Az említett sajtótájékoztatón Radics Kornélia, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke óvatosan ellentmondott a főnökének (az OMSZ az agrárminisztérium alá tartozik), amikor azt hangsúlyozta: most a viszonylag jó idő miatt még kevesebben fűtenek – vagyis a közelmúltban tapasztalt szmogcsúcsért aligha lehet felelős a lakossági fűtés. Szintén az államtitkár érvelését gyengíti az aktuális szmogtérkép, amely szerint Budapesten a belvárosban (az Erzsébet téri mérőállomás körzetében) a legnagyobb a porszennyezés, márpedig ott aligha fűtenek tömegesen az emberek farostlemezzel lignittel vagy műanyaghulladékkal. Ha már az államtitkár megemlítette, mi is utánanéztünk: az EEA, vagyis az első számú európai környezetvédelmi adatforrás szerint a szálló por nagyjából 30 százalékáért felelősek a háztartások, az ipar és a közlekedés együttes részesedése pedig 50 százalék fölöttire tehető.

Komoly mellékhatások

A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) közleménye szerint a határérték feletti szennyezőanyag-koncentráció esetén köhögés, légúti irritáció, nehézlégzés és szemirritáció jelentkezhet, akár egészséges felnőtteknél is. Hosszabb távon a légszennyezettség a szív- és érrendszeri, illetve légzőszervi betegségek kialakulásához, valamint a központi idegrendszer és az immunrendszer megbetegedéséhez is hozzájárulhat. Az NNK azt ajánlja, hogy a szmogos levegőjű területeken az emberek lehetőleg minél kevesebb időt töltsenek a szabadban, hosszabb séta vagy kerékpározás alkalmával pedig használjanak FFP2 vagy FFP3 típusú védőmaszkot (az FFP a részecskeszűrővel ellátott ún. félálarcok jelölése, a szám a szűrés hatékonyságára utal).