Drága B. Marika!
Kívánom, hogy még sok-sok évig örülhessetek együtt az élet szépségeinek.
Jó egészséget, sok szép, vidám évet kívánok!

Válasz

Szia Marika !A mai fiataloknak már természetes,hogy a csapból is az folyik,hogy légy öntudatos,fogadd el magadat,de tudom,hogy régen,szüleim korában nem ez volt a természetes.Akkor még a férfi volt az úr a háznál.Nekem már természetes volt az egyenjogúság,ami abban nyilvánul meg,hogy mindenki azt csinálja meg a közös feladatokból,amihez legjobban ért.Igy aztán természetes a másik munkájának elismerése,egymás megbecsülése is.Enélkül nem is lehetne elviselni egy hosszú évtizedekre szóló közös életet.Örülök,hogy Neked,nektek ez sikerűlt és kivánom,hogy maradjon is ilyen nyugodt,kiegyensúlyozott az életetek!Éva

Előzmény

Válasz

Évikém,köszönöm kedves soraidat és jókívánságodat.!Jót kacagtam ama megjegyzéseden,hogy azt hitted "gyárilag" vagyok optimista beállitottságú.Hát elég gyenge termékként kerűltem ki a" gyárból,"ha nem is éppen selejtként.A két bátyám után kései vakarékként(l4 és 10 év korkülömbséggel ) kerültem erre a világra.A szüleim se voltak már fiatalok(38 és 51 évesek).Vérszegény,nyápic ,válogatós gyerek voltam,ezért mindig igyekezett szegény anyám a legjobb falatokat belémdiktálni nagyon kevés sikerrelMindenki körülöttem forgott.Sokat betegeskedtem.Nagyon féltettek és vigyáztak rám mindig.Önállóságot itt tanúltam meg a párom mellett.Anyósom egy áldott,jó lélek volt.Anyám helyett anyám volt Elnézte az ügyetlenkedéseimet,vigasztalva,hogy senki sem tanúlta az anyjában.Mindig kissebbségi érzéssel küszködtem.Csendes és visszahúzódó voltam,amit sokan büszkeségnek könyveltek el.Évekbe telt,amig "lábra kaptam".Kezdett nőni az önbizalmam.Sokszor kényszerültem megoldani olyan dolgokat,ami férfi munka lett volna.Akkor háborogtam,bőgtem,de ma hálás vagyok a férjemnek ezért.Sok mindent csak ambicióból csináltam meg,hogy bizonyitsam a férjemnek,hogy én is képes vagyok rá.Igy lett hajtási engedélyem is,amikor még kocsira ülni is alig mertem.(egy évvel azelőtt halt meg a sógorom autóbalesetben).De nem akartam lemaradni tőle.Mindig vörös posztó volt nekem a :"Te csak asszony vagy".Itt székelyföldön gyakori ez a felfogás.a férj az úr.Ő diktál.Ezt én sose fogadtam el.Volt is vita,harc az egyenjogúságért.Ez már a multé.Minden óriási fordulatot vett.Na,nem úgy értendő,hogy most én diktálok.Nem!És nem is kivántam soha ezt.Egyenjogúság van.Megbeszélünk mindent.Együtt döntünk.Felnézek a páromra,de ő is elismeri az én értékeimet,érdemeimet.Meg vagyok békélve önmagammal,a világgal.Nyugodt és elégedett vagyok!

Válasz

Olyan rövid ez az élet, ezért nem mindegy, morcosan, durcásan netán harapósan éljük- e meg. Az ember nagy nehezen le hömbölög az ágyról, megmozgatja az összes végtagját / megvan mind / megrugdossa az ágy asztal meg egyéb útjába kerülő dolgokat akkor már nagy baj van. Azt javaslom mindenkinek, ébredés után dudorásszon, fütyörésszen.Inkább nézzenek habókosnak, mint durcának. Ráadásul nem kerűl semmibe.

Válasz

Marika Kedves !Köszönöm őszinte soraidat!Bár én úgy gondoltam,hogy Te "gyárilag"vagy optimista beállitottságú,de látom,Neked is volt dolgod magaddal,hogy megtartsd szellemi és lelki frisseségedet.Ezt a munkát ezek szerint nem lehet megúszni,viszont nagy segitség részedről,hogy látom,láthatjuk,hogy érdemes és sikerrel járhat.Sok-sok békében,szeretetben eltöltendő évet kivánok kedves pároddal együtt .Éva

Előzmény

Válasz

Igen elmehetnénk Marikához leckéket venni, biztosan sokat tanulnánk tőle.

Válasz

Kedves Hegyitündérke!
Te és a párod örökké együtt fogtok maradni, ez biztos!!!
Nagyszüleimre emlékeztettek engem, akik szinte szimbiózisban éltek egymással. Nagyapám egészsége törékenyebb volt, de udvariasságból maga elé engedte párját, hogy aztán mindössze két hét múlva újra együtt lehessen vele. Mindketten nagyon magas életkort értek meg, amit, szerintem, éppen a békességnek és kölcsönös egyetértésnek köszönhettek.

Előzmény

Válasz

Az előbb irtam egy hosszabb hozzászólást,de kidobott,hogy nincs jogosultságom.az ismert mese!
Megpróbálom még egyszeer rövidebben.
Nem voltam mindig ilyen derűlátó,vidám természetű.Szoktam mondani,hogy vénségemre megedződtem.Fiatal koromban gyakori vendége voltam az ideggyógyászoknak.rengeteg bajom volt idegalapon.Az a tipus voltam:"Ha meghal a Kelemenke,kire marad a ködmönke?"Egyik kezelőorvosom azt mondta a saját magam orvosa vagyok.Ha tudok parancsolni magamnak és uralkodni magamon akkor jó lesz,ha nem akkor mindig ez fog ismétlődni:Kórház,gyógyszerek,egy kis javulás és ismét kórház.Próbáltam,de sok rajtam kivűlálló ok is volt,amit nem tudtam megszüntetni.Nem részletezem,mert nem is nyilvánoságnak való és hosszú is.A lényeg,hogy miután eljöttem nyugdijba.Megszünt mind a kettőnknek a stressz és egyéb gondok.Békesség,egyetértés van.És ami nagyon fontos,hogy van egy biztos anyagi hátterünk is.(nem pancsolunk,de nem is kell számoljuk az aprópénzt)
Be kell valljam nektek,hogyha egyedűl lennék nem volnék ilyen vidám,játékos kedvű.Nagyon hiányozna a párom.el sem tudom képzelni az életemet nélküle.Nem tudjuk mit tartogat a holnapi nap ,ezért örülök mindig a mának!

Válasz

Egyetértek Évike! Nagyon nehéz tananyag, sokan meg is buknak ebből a tantárgyból. Both Marika alighanem jelesre tudja, azért ilyen fiatal és kortalan.

Válasz

Így igaz, kedves Hegyitündérem! Azért az sem árt néha, ha az ember rátalál arra a bizonyos arany középútra (természetesen önmagamról beszélek). :-)

Előzmény

Válasz