2014 nyarán tette
közzé a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) a hegyi környezetben tevékenykedő személyek
biztonságát szolgáló
és biztosító
irányelveit. Az irányelvekhez kapcsolódóan heves vita alakult ki a lengyel (és
nem csak a lengyel – a szerk.) hegyivezetők köreiben azok értelmezéséről. Néhányan
eufórikus állapotba kerültek abban bízva, hogy a Tátra legszebb csúcsaira (pl.
a Gerlachfalvi-csúcsra, a Lomnici-csúcsra, a Jég-völgyi-csúcsra és a
Tátra-csúcsra) ezután már UIMLA képesítéssel rendelkező hegyivezetők is
vezethetnek túrát. Mások pánikba estek azt gondolva, hogy gyakorlatilag
lezárják a Tátra szlovák oldalát a lengyel tátrai vezetők előtt. Az alábbiakban
megpróbálunk utánajárni, hogy az iránylevekben foglaltak alapján ki és milyen
túrákat vezethet a szlovák hegyekben?
Hegyivezető vagy hegyi
túravezető?
A HZS honlapján
szlovák, angol, német, magyar és lengyel nyelven hozzáférhetők a Hegyi
Mentőszolgálatnak a hegyvidéki területeken mozgó személyekkel kapcsolatos
irányelvei. Szlovákiában ez a Magas-, a Liptói- és a Bélai-Tátrára, az
Alacsony-Tátrára, a Kis- és Nagy-Fátrára, a Pieninekre, a Szlovák Paradicsomra,
valamint a Középső-Beszkideknek nevezett területre érvényesek.
Az irányelvek
meghatározzák a hegyi turizmus, hegymászás, síelés és egyéb sportok, többek
között a barlangászat során betartandó előírásokat. A szöveg részletesen
meghatározza a szervezett keretek között hegyivezetői illetve hegyi túravezetői
feladatokat ellátó személyekre vonatkozó előírásokat.
De mi is a különbség a
magashegyi túravezető (hegyivezető) és a hegyi túravezető (hegyikísérő) között?
A válasz egyszerű: a hegyivezetők IVBV / UIAGM / IFMGA képesítéssel
rendelkeznek, a hegyikísérők pedig UIMLA képesítéssel.
Az IVBV végzettséggel
rendelkező hegyivezető bárhol vezetheti az ügyfeleit, ahol a nemzeti parkokról
és a természetvédelemről szóló törvény nem tiltja a mozgást (a Tátrában ilyen
pl. a szigorú védelem alatt álló Javorinai-Széles-hegy masszívuma). Az IVBV
végzettségű vezetőt a Tátra legmagasabb csúcsaira, hegymászótúrákra, szikla- és
jégmászó túrákra, valamint síalpinista túrákra is igénybe vehetünk, azok
nehézségétől függetlenül.
Az UIMLA igazolvánnyal
rendelkező hegyikísérő a jelzett turistautakon, valamint azokon kívül is
vezethet csoportot, de csak olyan területen, amely nem követeli meg hegymászó
felszerelés használatát. A HZS irányelvei szerint az UIMLA végzettségű
személyek az alábbi helyekre vezethetnek túrát:
a) jelzett
turistaösvényeken és utakon, valamint hótakarómentes, ösvény nélküli terepen az
UIAA nehézségi skála I. fokozatáig,
b) hótakaróval fedett
turistaösvényeken és utakon kívül hótaposóval vagy sífutólécen,
c) hótakaróval fedett
turistaösvényeken és utakon kívül sífelszereléssel.
Fontos megjegyezni,
hogy e definíció szerint a turistákat (és persze a hegyivezetőket is) leginkább
érdeklő csúcsokra, mint pl. a Gerlach, Lomnici-, Jég-völgyi-, Tátra-csúcs,
Ganek, Sátán, Közép-orom csúcsára vezető útvonalak általában nehezebbek I-es
nehézségbél, így az UIMLA végzettségű vezetők számára nem hozzáférhetők.
Ugyancsak hozzá kell
tenni, hogy a HZS irányelveinek nincs jogi ereje. Azt, hogy mit lehet, és mit
nem lehet tenni a szlovák hegyekben, a nemzeti parkokról szóló törvény
szabályozza. Elsősorban is meg kell felelni a szervezett csoportokban történő
túrázásról szóló törvényi előírásoknak. A hegyivezetők és a hegyimentők
munkáját Szlovákiában a Hegyi Mentőszolgálatról szóló 544/2002 sz. törvény
szabályozza. Ez a törvény jelen pillanatban csak a magashegyi túravezetőket
(hegyivezető) definiálja, az ő feladataikat határozza meg. A hegyi túravezető
(hegyikísérő) fogalom jelenleg még nem szerepel a szlovák törvényben (ennek
utolsó módosítása 2014-ben kelt), információink szerint azonban a lehető
leghamarabb be fog kerülni a törvény szövegébe.
A tátrai vezetők vajon
vezethetnek csoportokat a Tátrában?
A kérdés nehéz, és nem
könnyű rá egyértelmű választ adni. Bár a hegyivezetői tevékenységnek a Tátra
déli oldalán korábbról erednek a gyökerei, mint a lengyel oldalon, a zipser, a
magyar és a szlovák hegyivezetők pedig aranybetűkkel írták be magukat a Tátra
történelmébe, a „tátrai vezető” kifejezés a Tátra szlovák oldalán nem létezik.
A szlovák törvények nem ismerik ezt a fogalmat.
Ezért aztán a
lengyelek felteszik a kérdést: a lengyel tátrai vezetők mikor és hol nem vezethetnek
túrákat? A válasz pozitív: Szlovákia fentebb felsorolt hegyvidéki területein a
lengyel tátrai vezetők hasonló elbírálás alá esnek, mint a turista
idegenvezetők. Számukra egyetlen kritérium étezik, mégpedig az, hogy az illető
felnőtt személy legyen. A kijelölt turistautakon, az engedélyezett időszakban
bárhol vezethetnek túrát, a természetvédelmi törvényben foglaltak betartásával.
Pavol Tajboš, a TANAP
Igazgatóság illetékese elmondta, hogy a tátrai vezető az összes kijelölt
turistaúton vezethet csoportokat június 15. és október 31. között, a szezonális
zárlat idején pedig azokon a turistautakon, amelyek nem tiltottak. A nemzeti
park illetékesének mondatait megerősítette Jozef Janiga, a Hegyi Mentőszolgálat
igazgatója is. „Mi nem tudjuk értelmezni a tátrai vezető fogalmát, de a jelzett
turistautakon nincs megtiltva a csoportos túrázás” – mondta. „A lengyel vezetők
Szlovákia hegyvidéki területein a jelzett turistautakon vezethetnek
csoportokat. Amennyiben a vezetőnek UIMLA igazolványa van, vezethet csoportokat
a jelzett turistautakon kívül. UIAA I-es nehézségű utakon is, a HZS
irányelveiben és más jogi normákban, így pl. az illetékes nemzeti parkokról
szóló törvényben foglaltak figyelembe vételével”.
A forrásként használt
lengyel cikk ezután a Kis-Fátra és az Alacsony-Tátra Nemzeti Parkok vezetőit
kérdezte az ott érvényes szabályokról. Mindkét nemzeti park vezetője elmondta,
hogy a természetvédelemről és a nemzeti parkokról szóló törvényben foglaltak
betartása mellett a jelzett turistautakon az engedélyezett időszakban nincs
tiltva a csoportos túrázás. A jelzett turistautakon való túrázás során a
vezetőnek sem a nemzeti park, sem más hatóság engedélyével nem kell rendelkeznie.
A lengyel szerkesztőnek a csoportos túrázással kapcsolatos kérdésre Szlovákia
más nemzeti parkjából sem érkezett negatív válasz.
Összegezve
Összegezve elmondható,
hogy a legegyértelműbb helyzetben jelenleg az IVBV igazolvánnyal rendelkező
hegyi vezetők vannak. Az UIMLA igazolvánnyal rendelkező hegyivezetők
izgulhatnak, hogy mikor kerül be a törvénybe a hegyi túravezető (hegyikísérő)
definíciója. A Tátra legmagasabb csúcsai azonban számukra egy ideig még zárva
maradnak. A lengyel tátrai vezetők munkájához semmilyen különleges engedélyre
nincs szükség, nem úgy néznek rájuk, mint betolakodókra.
A nemzeti parkok
képviselői és a hegyimentők is pozitívan álltak a kérdéshez, és szívesen látják
a vezetőket és a csoportokat. Hasonlóképpen várják az idegenvezetők, tanárok és
más önkéntesek által vezetett csoportokat. A tátrai vezetők előtt pedig továbbra
is az a nehéz feladat áll, hogy az általuk vezetett személyeket legjobb
tudásuk, felkészültségük, személyes karizmájuk segítségével, és ne különleges
hatáskörrel felruházott személyként vezessék.
Kommentáld!