Az amerikai vadász, mutatványos, akrobata és író 1846. február 26-án Iowa államban született. Fiatal évei küzdelmesek voltak ugyan, de szinte semmiben sem különböztek egy akkoriban szokványos sorstól. Apja meghalt, amikor ő még gyerek volt, és hogy valahogy megéljen, fiatalon futárnak szegődött el a legendás Pony Expresshez.

Már tizenéves korában tökéletes lovas, vadász, nyomkereső és indiánszakértő volt - kicsit a mai cowboy-fogalom megtestesítője. Harcolt a polgárháborúban, volt katonai futár és felderítő, majd bölényvadászként gondoskodott a transzkontinentális vasút építőinek élelmezéséről. A végeláthatatlan síkságokon akkoriban még hatalmas csordákban legelésző állatokból nyolc hónap alatt 4280-at mészárolt le, ezért ragadt rá a Buffalo (Bölény) Bill elnevezés. Miután egy nyolcórás bölényölő "párviadalban" is diadalmaskodott, hivatalosan is a prérik vadászbajnokának tekinthette magát.

A hadsereg is igénybe vette szolgálatait az indiánok elleni harcban, még kitüntetést is kapott érte, igaz, ezt az első világháború idején, 1916-ban megvonták tőle, mert nem volt hivatásos katona, majd 1989-ben visszavonták a visszavonást. A róla megjelent írások, elbeszélések nyomán hírneve is egyre nőtt, de huszonöt évesen még mindig csak egy szegény nyomkereső volt, aki soha életében nem járt a Mississippitől keletre.

A nagy változást az 1872. év hozta meg: Alekszej orosz nagyherceget kísérte vadászatán, és a társaságban utazó tudós, Henry Ward rábeszélte, hogy tegyen eleget meghívásainak, induljon keletre. Buffalo Bill némi késedelemmel (meg kellett várnia, amíg a felesége utánaküldi egyetlen jó ruháját) New Yorkba utazott, ahol elkápráztatta a közönséget öltözékével és beszédével. Hírnevét gyorsan - nem is olyan apró - pénzre váltotta: színpadra lépett a népszerű író, Ned Buntline A nyugat nyomkeresői című darabjában. Bár alakítása a kritikák szerint nem volt igazán csiszolt, önmagát adva óriási sikert aratott. Az elkövetkező tíz évben főként színészként jeleskedett, a fellépések között pedig tovább folytatta a nyomkeresői munkát. Összesen tizenhat, az indiánok ellen vívott csatában vett részt, és gazdag társaságok bölényvadász expedícióinak kísérésével kereste kenyerére a vajat.

1883-ban, az amerikai nemzeti ünnepen mutatta be először vadnyugati show-ját, amellyel a következő évtől Buffalo Bill's Wild West címmel diadalmenetben utazta be az egész országot, később a világot. A négyórás műsorban bemutatták, miként vitte meg a Pony Express Lincoln elnökké választásának hírét, hogy miként mészárolták le a "rézbőrűek" az "ártatlan fehéreket", a showműsorban szerepeltek bölények, medvék, biztos kezű cowboyok és harci táncot járó vagy postakocsit üldöző, rikoltozó indiánok, fellépett a puskás amazon, Annie Oakley és a legendás sziú törzsfőnök, Ülő Bika. A valóságos intézménnyé lett látványosságot 1886-ban egyedül New Yorkban egymillióan látták. 

Codyt, a Prérik Királyát, akinek népszerűsége a mai szupersztárokéhoz volt csak mérhető, gyakran festették vágtázó lovon, amint fehér nőkkel erőszakoskodó indiánokat puffant le. Hírnevét még az sem tépázta meg, hogy életének végére cserbenhagyta a szerencse, és az általa alapított vállalkozás a film megjelenése után csődbe jutott. Buffalo Bill 1917. január 10-én halt meg, temetésén 25 ezren vettek részt. Denver közelében lévő sírját és az általa alapított Cody városát (benne emlékmúzeumával) ma is sok turista keresi fel. Emlékét megszámlálhatatlan irodalmi és filmalkotás őrzi.