A Syracuse Egyetem munkatársai azt próbálták megválaszolni, hogy mi idézte elő bolygónk történetének legnagyobb tömegkihalását, a 252 millió évvel ezelőtti perm-triász kihalási eseményt.

Fotó:: Scott Simper

A kutatók eredményeiket a Nature Communications folyóiratban mutatták be - számol be a Syracuse Egyetem oldala. A tanulmány vezető szerzője Seth Burgess, az USGS (United States Geological Survey) munkatársa volt.

A szakértők felmérésük során arra jutottak, hogy egy intruzív vulkáni kőzet, az úgynevezett szill, vagy teleptelér formálódása indította el azt a láncreakciót, amely végül lezárta a perm földtörténeti időszakot. A folyamat hatására a tengeri fajok 95 és a szárazföldi élőlények 70 százaléka tűnt el - ez volt bolygónk legnagyobb tömegkihalása.

Burgess szerint az élet megjelenése óta - azaz az elmúlt 600 millió év alatt - öt jelentős kihalási esemény sújtotta a Földet. „Ezen események okát, más-más időkben, vulkánkitörésekben és aszteroida-becsapódásokban látták” - mondta a szakember.

A kutatóknak a magmamozgás, az éghajlatváltozás és a kihalások időzítésének és kapcsolatának újbóli vizsgálatával sikerült elkészíteniük egy modellt, amely megmagyarázza, mi okozta a perm végén jelentkező tömegkihalást.

A vizsgálat középpontjában egy terjedelmes vulkanikus terület (LIP), a Szibériai-trapp állt. A megközelítőleg 2 millió négyzetkilométeres területen egykor egy közel 1 millió évig tartó heves vulkáni aktivitás zajlott. A helyi széles és lapos tűzhányók valószínűleg eloszlatták a nagy mennyiségű lávát, hamut és gázt, miközben veszélyesen megemelték a környezet kén-dioxid-, szén-dioxid- és metánszintjét.

James Muirhead, a Syracuse Egyetem geológusa szerint egészen a közelmúltig a tömegkihalások és a LIP vulkanizmus relatív idejét és hosszát elhomályosították a pontatlan becslések. A csapat modelljének új és precíz adatai felfedték, hogy a lávafolyamok túl korán indultak meg ahhoz, hogy kihalási eseményt idézzenek elő. Ehelyett a magmatizmus egy rövid részintervalluma váltotta ki azt a láncreakciót, amely aztán a tömegkihaláshoz vezetett.

A kutatók szerint a jelenség mozgatórugója az az elképesztő hő volt, amely a teleptelérek formálódásakor keletkezett. A nagy forróság gázokban gazdag üledékekkel találkozott, ennek hatására pedig hatalmas mennyiségű üvegházhatású gáz szabadult fel. Muirhead szerint modelljük összekapcsolta a kihalási hullám és a szillkeletkezés kezdetét. „Ez egy kritikus pontot jelent a földi élet fejlődésében” - mondta a kutató.

A magma kétféleképpen hozhat létre vulkáni kőzeteket: extrúzióval - azaz a felszínre történő kinyomulással -, illetve intrúzióval - azaz a szilárd kőzetek közé történő behatolással. A teleptelérek utóbbi módon jönnek létre.

Burgess úgy véli, az üledék összetételét és a lerakódásokban lévő hidrokarbonátokat elemezve sikerült megállapítaniuk, hogy a LIP-ek okozhatnak-e tömeges kihalást. A szakértő hozzátette: bár egy-egy kihalási esemény legfeljebb 10000 évig tartott, az evolúcióra gyakorolt hatásaik még ma is megfigyelhetőek.