A kutatók egy régi botanikai rejtélyt oldottak meg.

Dracaena reflexa az Észak-Karolinai Állatkertben Kép: Wikipedia

A Missouri Botanikus Kert munkatársai DNS-vizsgálat segítségével azonosítottak egy kihaltnak hitt sárkányfát, a Dracaena umbraculiferát a vadonban.

A növényfajt 1797-ben írták le egy állítólag Mauritiusról származó példány alapján. Később azonban nem sikerült ismét a növényre bukkanni a szigeten. Hosszú kutatás után a faj „kihalt” besorolást kapott a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján. Igaz, néhány botanikus kertben még ma is fellelhető a D. umbraculifera, így a pontosabb megnevezés a „természetben kihalt” lehetett volna.

Az új vizsgálat során a szakértők célja az volt, hogy kiderítsék, honnan is származhat valójában a faj, mely sárkányfákkal áll a legközelebbi rokonságban, valóban kipusztult-e, illetve, hogy milyen fajhoz tartoznak a kertekben máig őrzött egyedek.

A csapat DNS-elemzést végzett. Az eredmények azt mutatták, hogy a D. umbraculifera sokkal közelebbi rokona a madagaszkári Dracaena reflexának, mint a mauritiusi sárkányfának. A szakértők ezért úgy döntöttek, érdemes Madagaszkárra utazni. A helyszíni kutatás során a csapat öt populációt is azonosított. Az új tanulmány szerzői ezért azt javasolják az IUCN-nek, hogy ne kihaltként, hanem súlyosan veszélyeztetettként kezelje a fajt.

Az új vizsgálat a botanikus gyűjtemények fontosságára világít rá. Ezek a kollekciók akkor is értékesek lehetnek, ha száz évesek, és nem tartalmazzák a példányok származási helyére vonatkozó információkat. A gyűjteményeken elvégzett genetikai elemzések ugyanis sokat segíthetnek a keveset tanulmányozott fajok megismerésében.

„Ez különösen izgalmas, mert nagyon ritkán adódig lehetőség egy olyan faj újbóli felfedezésére, melyet 200 éve nem láttak a vadonban” - mondta Christine Edwards, a tanulmány vezető szerzője.

A D. umbraculifera valószínűleg azért kerülte el eddig a szakértők figyelmét Madagaszkáron, mert nem is számítottak arra, hogy találkozhatnak a növénnyel a szigeten. Az új eredmények azt is igazolják, hogy a helyszíni vizsgálatok kiemelten fontosak a gazdag flórájú Madagaszkáron és az Indiai-óceán többi nyugati szigetén.

Mivel ezeken a területeken számtalan növényfajt fenyeget az erdőirtás, a helyi biodiverzitást érdemes minél előbb felmérni.