Kémiai szúnyogirtást végeznek Zalaegerszegen hűvös, szeles időben közel a Válicka-patakhoz. Az invazív harlekin katica jobban tűri, mint az őshonos rovarjaik. Szúnyog amúgy meg éppen nincs.Amint azt Illyés Zoltán biológus videójában elmondja: szúnyogok nincsenek a légtérben, így a kémiai irtószer szúnyogot nem fog irtani, de ezernyi más rovart igen, nem beszélve arról, hogy a szert a szél pont a Válicka-patakba sodorja, ahol ugyancsak nagy pusztítást fog végezni a szer a vízi szervezetekben (halak, kétéltűek, vízi gerinctelenek…). Borzasztóan nagy pénzkidobás és felesleges környezet pusztítás, aminek szemtanúi voltunk, ma (is) 2019.07.10. 19:30-tól.

Kémiai szúnyogirtási módszerek és anyagok

Alacsonyabb ára és egyszerűbb alkalmazhatósága miatt napjainkban elsősorban idegmérgekkel irtják a kifejlett szúnyogokat. A dolog kulcsa, hogy a hatóanyagot köd finomságúra porlasztott hordozóanyag segítségével lehessen kijuttatni. A légi permetezéssel kiszórt méregfelhő fentről lefelé süllyedve szinte kizárólag a repülő szúnyogokra hat, mert csak így tud érintkezni a rovar testével, ahonnan a légzőrendszeren át jut a testbe. A módszer a nem repülő, a levelek fonákán rejtőzködő szúnyogokra hatástalan, éppen ezért a kémiai szórást csak este vagy hajnalban lehet végezni, amikor a szúnyogok aktívak.

Légi permetezés esetén szórófejekkel érik el a vízben oldott hatóanyag porlasztását, a talajról viszont melegködöt képeznek. Ebben az esetben a rovarölő szer hordozóanyaga a közelmúltig a magában is súlyosan környezetszennyező, az emberben többek között bőrrákot okozó nyers gázolaj volt, amiből hektáronként 10 liternyi (!) jutott a környezetbe! A gázolaj helyett napjainkban a nem mérgező, paraffinbázisú fehérolaj használatos. A vízszintes irányban mozgó mérgező köd akár 40 percig is a területen lebeghet és teljesen átöblíti a térséget, így a növényzetben megbúvó, tehát az éppen nem repülő rovarokra is hat. A levelek fonákán is ható melegködös gyérítés kapcsán egy MTA vizsgálat kimutatta, hogy az elhullott rovarok között a célcsoportot jelentő szúnyogok aránya 0,1% (azaz minden ezredik rovar) volt csak!

Az alkalmazott hatóanyagok és technológiák rengeteg járulékos kockázattal járnak. Ezek közül az egyik legfontosabb az aeroszol kijuttatást követő szóródása. A szürkületi órák rossz látási viszonyai között, alacsony magasságon végrehajtott repülés közben nagy a vezetéknek, fának ütközés veszélye, a pilótának viszont ilyen körülmények között kell betartania a vízparttól mért védőtávolságot, illetve ellenőriznie a szelet. A permetfelhő fél órát is elérő lebegési ideje alatt ugyanis több ezer métert is sodródhat, ezért a kiszórás csak 10 km/h-nál kisebb szélsebesség esetén engedélyezett. A rovarölő szer a vízbe kerülve a magasabb rendű szervezetekre, így a halakra is mérgezően hat, tehát nem szúnyog- vagy legalább rovarszelektív.

Ráadásul a melegköd gázolaj hordozóanyaga a vízfelszínen olyan levegőt át nem eresztő filmréteget képzett, mely a szúnyoglárvák mellett minden vízirovarfaj számára gátolta a légköri oxigén belégzését a felszínen keresztül.

Amellett, hogy a kémiai hatóanyagok nem szelektívek – tehát a szúnyogok mellett más ízeltlábúakra és szinte a teljes vízi ökoszisztémára is hatnak -, hosszú távú alkalmazásuk rezisztenciát (az irtószerrel szembeni ellenállóságot) és keresztrezisztenciát (azonos hatásmechanizmusú szerekkel szembeni ellenállóságot) okoz. Ezeknek a szereknek sokat hangoztatott emlős semlegességéről pedig időről-időre kiderül, hogy az elbizakodottság megalapozatlan volt. Erre példa az idegmembrán ion-áteresztőképességére ható klórozott szénhidrogének közül a DDT, amit a világon elsőként Magyarországon vontak ki a forgalomból 1968-ban, miután világossá vált mutagenitásuk és veszélyes felhalmozódásuk az élő szervezetekben.

Lásd: Rossz döntéshozói hozzáállás