Domján Dénes Péter

Cápák és ráják – ideértve még ezt a szépséges hegedűráját is – komoly rizikót vállaltak azzal, hogy a Mediterrán tengerekre születtek, ahol a kihalás esélyei nagymértékben növekednek.

A túlhalászó népesség ugyanis nem észleli a tenger-, és hal- védelem jelentőségét vagy másképp fogalmazva saját megélhetésének fontosságát. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Cápa Specialista Csoportja illetve Globális Fajvédelmi Programja, és jó pár Mediterrán szakértő valamint a Mediterrán Vörös-lista kezdeményezés, kutatást indított a cápák helyzetének felmérésére, melyet a 2016-os Regionális Összegzésében ki is értékelt. A kiadvány konklúziója, hogy a cápák, ráják valamint a mediterrániumban élő tengerimacska-alakú halak több mint fele a kipusztulás szélén áll.

Mint a legtöbb zárt tenger, a Mediterrán is hal-állományának nagy-részét vesztette el a túlhalászat következtében, de a Mediterrán történelme a leghosszabb és a legfokozatosabban kiaknázó jellegű is. Olaszország és Spanyolország a legnagyobb mértékű kiszipolyozók, óriási part-menti területeikkel. A helyi jellegű populáció-kiirtás – összesen 13 faj eltűnésével – az elmúlt 50 évben is gyakori volt. A járulékos fogások és a halászat intenzitás növekedése tehető felelőssé a cápák kihalásáért. Míg a regionális politikák igen konkrétak a szigorú szabályozások elmagyarázásában, a kormányzati lépések mégis hiányoznak.

Nem monitorozzák a kapásokat, nem gyűjtenek elegendő adatot és nem szabályozzák a halász felszerelést sem (mint például az eresztő háló használatát, ami a kapások mellett a tengerfenék elővilágát is pusztítja) és kvóta rendszert sem vezetnek be. Immár 10 éve képtelenek bármely faj helyzetének javítására. 

A fajok szintjén tekintve: A tengerfenék-lakó angyalcápa-alakúak a legveszélyeztetettebb, nem sokkal maguk mögött hagyva a fűrészesrája-féléket és hegedűrája-féléket. A 2012 óta irányadó uszonylevágást és eladást tiltó szabályozások illetve a helyi szintű kapás-limitáló intézkedések ellenére bizonyos fajok halászatának teljes betiltására soha nem került sor. Pedig nyilvánvaló, hogy különböző országok kormányainak koordinált együttműködésére volna szükség, hiszen ugyan azon vizek menedzsmentjéről lenne szó. Noha a kormányoktól világszerte elvárjuk, hogy a szénkibocsájtások ügyében intézkedjenek, még a stabil nyugati országok sem feltétlen képesek nem-tevési készségük növelésére; ahogy saját közös tenger-politikáik meghatározására sem. Nagyra értékeljük a tengereket szerte a világon, a Karib-tengertől kezdve a Dél-Kínai Tengeren át, Odüsszeusz Égei-tengeréig. Természetesen azonban sokan nem értik a helyzetet és vidáman kifognák az utolsó halat is a kis saját óceán-parcellájukból- írta az earthtimes.org.