Kirándulás a béke szigetén - A Dél-Alföld egyik gyöngyszeme, BajaCsuth Judit
Baja a Dél-Alföld egyik legékesebb gyöngyszeme. Sokszor emlegetik a béke szigeteként. A különböző nemzetiségű, hitű és meggyőződésű emberek évszázadok óta jól megférnek egymás mellett ebben a városban. Száz évvel ezelőtt egy valamire való kereskedőnek legalább három nyelven - magyarul, németül, szerb-horvátul - kellett beszélnie ahhoz, hogy boldoguljon
A város területe már az őskorban is lakott volt. A Duna bal partján elterülő gazdag legelők és a vizeket övező erdők biztosítottak megélhetést a letelepedők számára. A honfoglalás után fontos átkelőhely alakult ki itt, a török uralom alatt pedig jelentős erődítménynyel bírt, nagy kikötővel, mecsettel, fürdővel. A hódoltság végével azonban a település elnéptelenedett, s csak jóval később, az ide költözött, nagyobb létszámú horvát, szerb és német ajkú népcsoportok megjelenésével kapta vissza régi jelentőségét. A város a XVIII-XIX. században élte aranykorát, ekkorra az Alföld egyik legforgalmasabb kereskedelmi központjává nőtte ki magát. 1873-tól már törvényhatósági joggal felruházott városként működött.
Vizek vonzásában
Fotó: Csuth Judit
Az ismerkedést Bajával a főtéren, a reneszánsz stílusú Szentháromság téren kezdtük. A négylevelű lóhere alakban kikövezett tér nyugati oldala gyönyörű kilátást enged a Sugovica folyóra és a szemközti szigetre. A teret régi épületek határolják, közepén a Szentháromság-szobor áll, ez a város egyik legkorábbi, barokk stílusú műemléke. A négy evangélista szépen faragott szobra fölött Mária alakja áll, az oszloppillér tetején pedig a Szentháromság magasodik. A főtéren találjuk az impozáns Városházát, az egykori Grassalkovich-palota épületében. A barokk kastély az 1700-as években került a család tulajdonába, később azonban a város megváltotta. A millennium évében átépítették historizáló-neoreneszánsz stílusban.
Baja legtöbb utcája a mindent meghatározó vízhez vezet, a Szentháromság térről például egy pillanat alatt a Sugovicánál lehetünk. A Duna mellékágának homokos partja fűzfáival a környék legkedveltebb ingyenes strandja. Nyaranta ez a társasági élet legfőbb színtere is: napközben a fürdőzésé, esténként a folyóparti vendéglők teraszaié a főszerep.
Kikötő
Fotó: Csuth Judit
Bajai kiruccanásunk nem lehet teljes egy kellemes hajóút nélkül. Legyen szó motorcsónakról vagy sétahajózásról, a környék vizeinek lenyűgöző látványa örök emlék marad. A Sugovicán a Duna felé indulva a csónakos horgászok egyik kedvenc szakaszához érkezünk. A legszebb bajai látkép akkor tárul elénk, ha itt a hátrapillantunk: pecások, strandolók, fűzfák töltik be a látképet, háttérben a belvárosi templom tornyával. A "kis folyó" lassan a "nagy folyóba" olvad, s amint átsiklunk a Duna-híd alatt, már Dunafürdő üdülőterületének nyaralóházai kísérik a partot.
Az ártéri erdőnek ez a része a pihenni vágyóké, itt kezdődik az igazi csend birodalma. A kitűnő horgászhelyeken a ponty, a csuka, a kárász, a balin a leggyakoribb fogás. A helyiek bármikor szívesen fogyasztanak halat, meg sem lepődünk, amikor kiderül, hogy a bajaiak - egy főre jutó évi 66 kilogrammos átlaggal - eszik a legtöbb édesvízi halat Európában.
A Duna és mellékágai remek kirándulási lehetőséget nyújtanak a természet és a vizek imádóinak. Árnyas vízpartok, holtágak és zátonyok, az ártéri erdők különleges növény- és állatvilága vár a felfedezőkre. A Duna túlpartján elterülő Gemenc hazánk egyik legismertebb védett területe, Európa legnagyobb öszszefüggő ártéri erdeje. A szabadon kanyargó folyók az idők során rendszeresen átrendezték medrüket, a hatalmas ártereket erdők, holtágak, tavak, nádasok, sásos rétek borították, változatos életfeltételeket kínálva a rendkívül buja és fajgazdag ártéri élővilág számára. A Duna mentén jelentősebb, rendszeresen víz alá kerülő, összefüggő terület csak a Szigetközben és Gemencen található. /Világjáró magazin/
Kommentáld!