"Merj nagyot álmodni!" – szól az inspiráló idézet. Így, amikor felmerült a gerinctúra ötlete az Alacsony- Tátrában, lelkesen vágtam rá, hogy persze. A lélegzetelállító kilátás és a talpam alatt ropogó hó gondolata kiütéssel győzött a kishitűségem felett, hogy talán túl nagy falat ez nekem. A négynapos kaland végül rengeteg élménnyel és még annál is több tanulsággal zárult. Úti beszámoló következik.
Peches kezdet
Korai reggeli indulás után 10 óra körül parkoltuk le az autót nem messze Dóvaltól (Donovaly), ahonnan Besztercebányán keresztül elbuszoztunk az Ördöglakodalom-hágó (Certovica) lábáig. Itt egy sípálya mentén kezdtük meg az emelkedést; a jó kis kaptató erősíti a vádlit, és tágítja a tüdőt rendesen. Felhők jöttek-mentek a fejünk felett és fújdogált a szél, de a túrázáshoz ez épp megfelelő idő. Legalábbis eleinte az volt. Gyönyörű látvány volt, ahogy a gomolygó felhők közül néhol előbukkant a nap, csak egy-egy kisebb területet világítva meg. Ám ahogy feljebb értünk a gerincen, a szél egyre erősebbé vált és fagyott havat fújt az arcunkba. A helyzet ezután csak tovább romlott, amikor is egy hatalmas felhőbe kerültünk, ami épp akkor emelkedett át a gerincen. Szürkeségben, viharos szélben kúsztunk-másztunk el az első szállásunkig, a Gyömbér menedékházig (Chata gen. M.R. Stefanika).
Tapasztalt túrázók ne is olvassanak tovább, mert számukra evidens dolgok következnek. Nekem persze tanulságosak voltak. Nem elég megnézni az időjárás jelentést, egy gerinctúra során az egyik legfontosabb körülmény a szélerősség, ezt a szlovák hegyimentők oldalán lehet megnézni. (Hátrány, hogy egyik menedékházban sincs wifi - miért is lenne? - így elég nehéz előre kideríteni az időjárást, de a szállásadóink mindenhol készségesen megnézték ezt nekünk.)
A három menedékház közül, amikben aludtunk, számomra ez az első, a Stefanika volt a legkedvesebb. Talán az időjárás miatt, talán mert hét közepe volt, de mi voltunk az egyedüli túrázók a házban, így nagyon nyugodt, hangulatos éjszakát töltöttünk itt. A szállás árában kiadós reggeli is volt, este pedig gazdag levesekkel melegedtünk fel. Nem tudom, hogyan és miért, de tartozik a házhoz egy nagyon játékos, bújós cica is, de vigyázat, pofátlanul kunyerál is!
Kommentáld!