kisrégió  2012.04.30. | 12:49 Falvaink – Lőrincréve, Fehér megye (I. rész) – AUDIÓ

A település Nagyenyedtől 10 km-re délre Cifrafogadó, Tompaháza, Meggykerék és Marosbéld közt, a Maros partján fekszik. Közigazgatásilag Tompaházához tartozik. 1348-ban Laurynchreéve néven említik először.

Magyar lakossága a reformáció idején felvette a református vallást.

A településen egyre fogyatkozik a lakosok száma, úgy a román, mint a magyar nemzetiségűek körében. Jelenleg román tannyelvű óvodai oktatás és magyar tannyelvű elemi oktatás van Lőrincrévén. A diákok tanulmányaikat a közeli Nagyenyeden folytatják.

Amint végigvonulunk a településen rendezett portákat látunk, sok háznál fóliasátrak sorakoznak, amelyben palántaneveléssel, zöldségtermesztéssel foglalkozik az őslakosság. Itt működik egy lovasterápiás központ is, ahol fogyatékos gyerekekkel foglalkoznak. De nemcsak a terápiás központ öregbíti a település hírnevét, hanem híresek voltak hajdanán a lőrincrévei muzsikusok és a táncok is. Mára már csak a zeneirodalom és az emlékezet tartja számon.

Lőrincréve nagy szülőtte KARSAI ZSIGMOND FESTŐMŰVÉSZ, népművelő, református, földműves családból származik.

Lőrincréve és a Maros-Küküllő köze kiemelkedő táncos egyénisége, akinek tánctudása európai viszonylatban is rendkívül gazdag. Kivételes memóriájú megőrző egyéniség. Táncanyagát 1943 óta folyamatosan követik figyelemmel a tánckutatók, s máig több mint 60 táncrögtönzését őrzi az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Archívuma, továbbá számos film és videofelvétel található a Magyar Televízió, a különféle táncegyüttesek és magánemberek gyűjteményében.

Tőle származik e vidék népzenei hagyományáról készült legteljesebb gyűjtemény, mintegy 800 énekelt és fütyült dallam. Húsz éves koráig élte a falusi fiatalok szokásos életét, s alig jutott túl szülőfaluja, az Alsó-Fehér megyei Lőrincréve határain.

1942-ben a politikai változások hatására szakadt ki hagyományos paraszti közösségéből s vált városlakóvá. Először Kolozsvárra, majd 1943 őszén Budapestre került. Végül Pécelen telepedett le. Elvégezte a Képzőművészeti Főiskola festő szakát, s életét később a festés, az amatőr művészeti mozgalmak szervezése s a folklór hagyományőrző mozgalomban való részvétel töltötte ki.

Megfestette emlékeit szülőfaluja táncéletéről, s visszaemlékezéseit alapos néprajzi leírásokban fogalmazta meg.

Az általa őrzött lőrincrévi táncokat, dalokat hagyományőrző fesztiválokon, táncházakban mutatta be, tanfolyamokon tanította. Táncaiból számos együttes készített koreográfiát, köztük a Magyar Állami Népi Együttes és a Mojszejev Együttes is.

Karsai Zsigmond 42 évesen, 1962-ben megkapta a Népművészet Mestere díjat, 20 évig a Tokaji Művésztelep egyik vezetője volt. 1992-ben Életfa díjat kapott, 1993-ban a Pest megyei Önkormányzat Kulturális díját, 1995-ben a Magyar Művészetért Alapítvány díját tudhatta megáénak. 1995-ben Pécel díszpolgárává avatták. Karsai Zsigmondnak több egyéni kiállítása is volt Isaszegen, Budapesten, Tokajban, Nyíregyházán, Debrecenben, Miskolcon, Szolnokon, Jászberényben és Pécelen, ahol 2011 március 11-én elhunyt.

Ebben a műsorban Horháth Miklós református lelkész, Horháth Ildikó református tiszteletes asszony, Bárdi János gazdálkodó és Bárdi Olivér fiatal traktorista vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi faluról. Összeállításunk első részét közvetítjük.

Marosvásárhelyi Rádió