kisrégió  2012.10.27. | 13:36 Falvaink – Erősd, Kovászna megye – AUDIÓ

A település közigazgatásilag Árapatakhoz tartozik, tőle 5 km-re fekszik dél-keletre. Területe ősidők óta lakott. A falut 1520-ban Erewsd néven említik. A falutól negyedórányira az Olt és a Várpatak által körülölelt Csókás nevű hegycsúcson egykor vár állott, melynek azonban csak sáncai látszanak.

A közeli Vezertetőn egykori erődre utaló lelteket és sáncnyomokat találtak. Kelet-Európa hatalmas, Erdély keleti részétől a Dnyeper medencéjéig terjedő vidékén, a Kr. e. 5. évezred második felében és a 4. évezred elején földművelő közösségek éltek, amelyek tárgyi hagyatékát Erősd-Cucuteni-Tripolje kultúrkörnek nevezi a régészettudomány. E gazdag őskori civilizáció kutatásának egyik legjelentősebb epizódja zajlott le Erősdön.

1907 októberében a Székely Nemzeti Múzeum őre, dr. László Ferenc régészeti ásatásokat folytatott a településen. Munkássága nyomán a Tyiszk-hegyi település a Kárpát-medence egyik legfontosabb őskori régészeti lelőhelye, az említett kultúrkör erdélyi csoportjának névadója lett. Területén napjainkig megannyi ásatást folytattak, kérdésköre, leletanyaga számtalan tudományos dolgozat tárgyát képezte. Régészeti leleteinek nagy része a Székely Nemzeti Múzeumban található, de hírnevének köszönhetően több nagy európai múzeum gyűjteményét is gazdagította.

A vidék nemcsak régészeti szempontból nevezetes – növénytani, madártani és geológiai ritkaságai egyaránt jelentősnek számítanak. A híres lelőhely közvetlenül a falu felett emelkedő Tyiszk-hegyen található, 558 m tengerszint feletti magasságban. Az őskori közösségek hosszas, évszázadokig tartó ittlétének nyoma a mai napig megmaradt. Kiégett, összedőlt házaik romját, mindennapi életük hulladékát, hátrahagyott tárgyaikat porral, avarral lepte be az idő. Valóságos rétegek jöttek így létre, megőrizve az utókor számára a múlt tárgyi emlékeit.

A település helyenként csaknem négyméteres rétegsora közel ezer év, két régészeti kultúra emlékanyagát rejtette magába. Az újkőkor (neolitikum) végére, a rézkor elejére keltezhető az Erősd-Cucuteni-Tripolje-kultúra népe (Kr. e. 5. évezred), a település legtartósabb birtoklója. Rövidebb ideig, jóval kevesebb leletanyagot hagyva lakott itt a kora-bronzkori Schneckenberg (csigahegyi) – kultúra népessége, valamikor a Kr. e. 3. évezred első felében.

Az október 2-i műsorban Ráduly Baka Zsuzsanna református lelkész, Szabó Jenő gondozó, Bibó Zsuzsanna, Kertész Ibolya, Banga Eszter (75), Rétyi Erzsébet (79), id. Bernád István, Joó Pál (77) gazdálkodó, Bernád Edit, Orosz Magdolna, Geczi Ildikó, Imre Piroska, Imre Gizella és Geczi Márton vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi faluról.

marosvasarhelyiradio.ro