Mottó:
„Gázon harkásznak ivadékai minden időben kitüntették magukat, hősök voltak nem csak a kunok elleni harczokban, hanem később is, (...) oly hősileg harczoltak, hogy a király egy nyert győzelem utáni jó kedvében (...) őket szabadalomlevél által biztositá önkormányzati joguk élvezetében."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

Forrás: polusonline.com

Kászon a Keleti Kárpátok egyik legkisebb medencéje, itt húzódik a történelmi Kászonszék, amely az egykori csíkszék fiúszéke volt, ma Hargita megye területileg legnagyobb községe. A térség földrajzi elszigeteltségének köszönhetően a székely hagyományok, szokások egyik legtisztább forrása. Kászonszék természeti adottsága az egyik legfőbb vonzereje, átlagosan 1100-1200 méter magas hegyek határolják. A községet öt település alkotja: Feltíz, Altíz, Impér, Jakabfalva és Kászonújfalu.

A medence zártsága miatt egykor jelentős stratégiai pontja volt a magyarságnak, az itt letelepedett székelység a keleti határokat védte. Kászon vidék területe 308,1 négyzetkilométer, lakossága 1996. január 1-én pedig 3.143 fő volt.

A Látogató csapata ezen a héten a Kászonokban látogatott. Nehéz pár mondatban összefoglalni ennek a településnek a lényegét, pontosan azért, mert egyszerűen elvarázsolt.

Először egy téglagyárhoz látogattunk el, ahol megismerkedtünk a téglakészítés szépségével. Bodó József mesélt és avatott be a mesterség titkaiba. Ezt követően András Zoltán polgármesterrel beszélgettünk arról, hogy hogyan is szerethető meg Kászon. András Ignác iskolaigazgató a település múltjáról, meghatározó történelmi eseményekről mesélt.

A kászoni Kazun Egyesület tevékenységéről Nagy Imre Zsolt, az egyesület elnöke beszélt.

A száraz és tényszerű adatokon túl, valójában az emberek, az ott lakók határozzák meg a település hangulatát, életterét. Kászon az a hely, ahol szeretet van és azt az idegen, az odalátogató nem csak megérzi, hanem magával viszi.

Kászoni Látogatónk folytatásában Lázár Lajossal, a helyi motoros életről beszélgettünk, majd a Szent Katalin Házban apró, mosolygós kérdésekkel találkoztunk. A Mereklye Kulturális Egyesület hagyományőrző tevékenységének köszönhetően a kászoni fiatalok megtanulnak szőni, hímezni, faragni vagy zsindelyt készíteni.

Műsorunk folytatásában András Ignác iskoligazgató többek között elmeséli a téglából készült székelykapuk történetét. Ezt követően Bodó Antal, a helyi önkéntes tűzoltók nevében mesélt a csapat tevékenységéről.

Kászon, egyszóval egy nagyon jó hely. Nem csak látogatóként jó ott lenni, hanem visszalátógatóként is. Ez nem azt jelenti, hogy ott zöldebb a fű vagy pirosabb az alma, hanem egyszerűen szeretet van.

Kászoni látogatónk befejező részében kicsit megidézzük a személyes emlékeket: a településről, lakóiról és személyes történetekről. Különböző gyűjtemények tárgyai, legyen szó fényképekről vagy egy patefonról különleges történeteik által meghatározzák Kászont és lakóit is.

Veress Sándor plébános mesél a kászoni közösségről. Ezt követően Dr. Sztojka Tamás osztja meg velünk különleges fényképgyűjteményét és az ahhoz kapcsolódó egyedi, személyes történeteit. Kászonban, Okos Dénes, a Vackor panzió tulajdonosa is szenvedélyes régiséggyűjtő. Vele beszélgettünk a gyűjteményről, azok értékéről és sajátos történeteikről.

Műsorunk befejező részében, kicsit a húsvéti előkészületekre hangolódva, felkerestük azt a kovácsmestert, aki bámulatosan patkót varázsol bármely nyers tojásra, azaz, megpatkolja a tojást.

hargitatv.ro, Látogató