A világ legnagyobb tavai közül több is kiszáradhat a klímaváltozás, az aszály, a túlzott igénybevétel miatt, kultúrák és élőhelyek tűnhetnek el végérvényesen.

Írta: Kenneth R. Weiss

A klímaváltozás miatt a levegőnél és a tengereknél a tavak világszerte gyorsabban melegednek. A párolgás erősödik, a madarak, halak élőhelye zsugorodik, táplálékuk fogy. „Mindenütt érzékelhető a klímaváltozás, még ha nem sújt is egyformán minden tavat” – vélekedik Catherine O’Reilly, az Illinoisi Állami Egyetem vízgazdálkodási szakértője, egy világszintű felmérés vezetője.

TANGANYIKA-TÓ. Kazinga falu közelében a halászok kivetik a szardíniafogó hálót. Már pár fokos vízhőmérséklet-emelkedés is megtizedeli a halakat, ami katasztrofális hatással jár: milliók élelmezésének fő eleme az itt kifogott zsákmány.

Például a kelet-kínai Taj-tóban a mezőgazdasági szennyvíz és a felmelegedés miatt elszaporodó cianobaktériumok (más néven kékmoszatok) már kétmillió ember ivóvízforrását veszélyeztetik. A Tanganyika-tó Kelet-Afrikában annyira fölmelegedett, hogy a négy környező országban nagyon megfogyatkozott a főleg a szegényebbek asztalára kerülő halászzsákmány. A venezuelai nagy Guri vízi erőmű gátjának mesterséges taván az utóbbi időben olyannyira csökkent a vízszint, hogy takarékoskodni kellett az árammal, és emiatt például az iskolákban megrövidíteni a tanítási időt. Még a Panama-csatorna is – amelynek medrét nemrégiben szélesítették és mélyítették ki, hogy az óriási teherhajók is átkelhessenek rajta – megsínyli az El Niño miatt jelentkező aszályt, mivel az ország ivóvizének nagy részét szolgáltató Gatún-tó is le-apadt. Az alacsony vízszint miatt korlátozni kellett a mély merülésű hajók közlekedését a tavon.

URMIA-TÓ, IRÁN. Nyár van, a fürdőzők a sókedvelő baktériumoktól és algáktól vöröslő vízbe lábalnak bele. Egész Iránból érkeztek ide turisták már emberöltők óta, de a számuk újabban csökkent, mivel a tó területe a nyolcvanas évek óta ötödére zsugorodott; a következő nemzedéknek feltehetően már nem lesz itt hol fürdenie.

A világ felmelegedése a zárt vízgyűjtő rendszerekben fekvő, legtöbbször sekély és sós vizű tavakat fenyegeti leginkább; ezeknek nincs lefolyásuk a tengerbe vagy egy nagyobb folyóba, és nagyon érzékenyen reagálnak a rendellenességekre. Az Aral-tó sorsa Közép-Ázsiában riasztó példa arra, mi várhat az ilyen tavakra. Az utóbbinál a bajt főleg a szovjet tervgazdálkodás túlkapásai okozták: a szélesebb körű öntözés érdekében megfordították a tavat tápláló folyók folyásirányát.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. márciusi lapszámában.