A Nápolyi-öböl alatt húzódó Campi Flegreit, amelynek része a kénes kipárolgásáról híres Solfatara, Európa legnagyobb és legveszélyesebb vulkánjának tartják: 38 ezer évvel ezelőtti kitörésekor hamuja eljutott Grönlandig és hozzájárult a neandervölgyi ember kihalásához. Tája ma békésnek látszik, annál is inkább, mert a szokásostól eltérően hegynek nyoma sem látszik. A föld alatt azonban 3-4 kilométer átmérőjű, 3 kilométer mélységű magmató terül el, amely helyenként a felszínre is felbugyog. Ez a Solfatara „élménypark” legkülönlegesebb és legfélelmetesebb látványossága, amelyet csak kerítés mögül szemlélhetnek meg a látogatók. A magmató az utóbbi években a nyugtalanság jeleit mutatja. A helyi polgári védelem már 2012-ben zöldről sárgára emelte a vészjelzés fokozatát, mert a szeizmikus mozgások 2005-től a korábbinál intenzívebbé váltak.

FOTÓ: Profimedia

Néhány méterre a turisták táborhelyétől a feltörő gátok sokasodtak és forróbbak lettek: a kibocsátások az utóbbi évtizedben tízszeresére nőttek, és 4-5 fokkal emelkedett a hőmérsékletük – mondják a szakemberek. Műholdakról műszerekkel mérik a talaj deformációit, amelyek felduzzadása eléri a 25 centimétert. Ez a vulkán aktivizálódásának jele, úgy mint a gázokban jelenlévő széndioxid és a víz arányának változása.

A magma 2000-2005 körül elkezdett egy mélyebb részből feljebb törni. Mivel közvetlen veszélyt nem tartanak valószínűnek a vulkanológusok, az élet a Campi Flegrein a szokott módon folyik. A legutóbbi közepes erősségű kitörés 1538-ban következett be, valószínűleg ekkor jött létre a völgy feletti tufakúp. A Le Scienze című olasz tudományos folyóirat viszont emlékeztet arra a 20. század második felében lezajló földkéregmozgás-sorozatra is, amelynek nyomán Pozzuoli kikötője két métert emelkedett. Mi több, 1983-ban kitelepítették a város 40 ezer lakosát a kitörésveszély miatt.

A Campi Flegrei az egyetlen működő vulkán, amely magántulajdonban van: 1860 óta a De Luca család birtoka a terület. Ma is legendákat mesélnek a bátor természettudós Sebastiano de Lucáról, aki már a 19. században felfedezte a környék levegőjének, vízének, földjének gyógyító hatását. A helyi szállodák reklámjai azt állítják, hogy „a Solfatara levegője jobb, mint a Viagra.” A turisták egyelőre biztonságban érzik magukat és hamar megszokják az éjszaka csendjét megtörő magma „böffenéseit”.

Természetesen létezik kitörés esetére vonatkozó menekülési terv, bár ennek egyik fő nehézsége a lakosság nagy létszáma: félmilliónak élnek ebben a katlanban.

A vulkán mozgását több intézmény is figyeli éjjel-nappal. A vezúvi obszervatórium a 90-es évek óta a műholdak adatait elemzi. Az intézmény épületei a katlan „vörös zónájában” vannak, ami azt jelenti, hogy ha a vulkán kitör, tönkremennek a műszerek. Ezért némelyiknek a másodpéldányát egy biztonságos helyre telepítették. 2010-ben fogadták el az olasz nemzeti geofizikai és vulkanológiai intézet által koordinált tervet, amelynek keretében az első szakaszban egy 500 méter mély kutat fúrtak a térségben a vulkanikus tevékenység közvetlen megfigyelésére. A kutatók célja eljutni egészen 3,5 kilométeres mélységig, hogy megtudhassák „mi forr az üstben”.

A vulkánkitörés veszélyeiről megoszlik a szakértők véleménye. Az idén év elején jelent meg egy tanulmány a Nature-ben a Giovanni Chiodini professzor geológus csoportjától, amely egy geokémiai modell alapján arra figyelmeztet, hogy a magma nyomása közel áll ahhoz a „kritikus küszöbhöz”, amely a vulkán felébredéséhez vezethet. Ugyanakkor Giuseppe Di Natale, a vezúvi obszervatórium volt igazgatója úgy nyilatkozott a Corriere della Serának, hogy az elmúlt 15 évben nem mértek olyan hiteles adatot, amely a felszín alatti magmatömeg veszélyes emelkedésére utalna, de elismerte, hogy a jelenséget nem szabad alul értékelni.

Népszava|2017. máj 13. 05:33

Göbölyös N. László írása a Népszavának