Klein Gyula (Eperjes, 1844. május 5. – Budapest, 1915. november 21.) botanikus, növényanatómus, mikológus. A növényszervezettan szinte valamennyi területével foglalkozott, főként anatómiai és szövettani vizsgálatai voltak jelentősek. 1883-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1898-tól rendes tagja volt.

Élete

A gimnáziumot Lőcsén végezte el. 1864–1867-ben a bécsi egyetemen folytatott természettudományi, főleg botanikai tanulmányokat. Állami ösztöndíjjal 1867–1868-ban a zürichi műszaki főiskolán, 1868–1869-ben a müncheni egyetemen dolgozhatott, ahol Carl Wilhelm von Nägeli irányítása alatt mikroszkópos növényszövettani kutatásokat végzett. Az 1869/1870-es tanévben a budai II. kerületi állami reáliskolában oktatott helyettes tanárként, mígnem 1870-ben a budaiKirályi József Műegyetem növénytani tanszékére nevezték ki tanársegédnek. Közel fél évszázadon át, 1914. évi nyugdíjazásáig itt tanított, 1871-től a növénytan magántanáraként, 1872-től nyilvános rendes tanáraként. Négy tanéven át töltötte be az általános és vegyészmérnöki kar dékáni hivatalát (1894/1895, 1897/1898, 1904/1905, 1905/1906).

Munkássága

Botanikai munkássága elsősorban a telepes növények, főként a gombák és a moszatok vizsgálatára irányult, de behatóan foglalkozott a növények – kiemelten a rovarfogó növények – anatómiájával, általános szövet- és sejttanával, mikrobiológiájával, valamint a növényi rendellenességekkel is. Növényrendszertani tanulmányaiban a moszatok kapcsán tett kísérletet a növény- és az állatvilág közötti határ meghúzására. 1913-tól haláláig a Botanikai Közlemények német nyelvű melléklapját szerkesztette.

Tudományos eredményei elismeréseként 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1882-ben rendes tagjává választották. 1891-től 1897-ig a Magyar Természettudományi Társaság alelnöki, 1898–1912 között elnöki tisztét töltötte be, 1913-tól haláláig a társaság tiszteletbeli elnöke volt. 1909-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli doktorává avatták. Az Osztrák Kertépítő Társaság (Österreichische Gartenbau-Gesellschaft) levelező tagja volt.

Főbb művei

A Pilobolus gombának fejlődése és alakjai, Pest, 1871.
Néhány Floridea krystalloidjairól, Pest, 1871.
A rovarevő növényekről, Budapest, 1876.
Az alsórendű gombák, tekintettel a ragályos betegségekre és a közegészségügyre, in: Természettudományi Közlemények, 1878.
A Pinguicula alpina mint rovarevő növény különös tekintettel bonctani viszonyaira, Budapest, 1879.
Újabb adatok a tengeri moszatok krystalloidjairól, Budapest, 1879.
A virágok színéről, Budapest, 1880.
A vadgesztenye gyökereinek ismeretéhez, Budapest, 1880 (Szabó Ferenccel).
A Pinguicula és Ultricularia sejtmagjaiban előforduló krystalloidokról, Budapest, 1881.
A Vampyrella fejlődése és rendszertani állása, Budapest, 1882.
Az állat- és növényország határterületéről, Budapest, 1882.
A modern növénytan törekvései, Budapest, 1889 (akadémiai székfoglaló).
A növénylevelek némely rendellenességéről, Budapest, 1891.
Vizsgálatok a növénylevelek rendellenességeiről, Budapest, 1892.
A keresztes virág alkatáról bonctani alapon, Budapest, 1894.
Újabb adatok a keresztes virág alkatáról, a Dentaria bulbifera álporzóiról, in: Matematikai és Természettudományi Értesítő 1901.
A növények érzékszervei, in: Természettudományi Közlemények 1903.