1879. június 7-én született Knud Johan Viktor Rasmussen, anyai részről eszkimó származású dán sarkkutató, etnográfus, "az eszkimológia atyja".

Grönlandon született, apja dán misszionárius volt, aki inuit nőt vett feleségül. Gyermekéveit egy kis eszkimó településen töltötte, őslakos játszótársaitól megtanulta nyelvüket, mondáikat, a vadászat és a kutyaszánhajtás fogásait, és azt, hogyan kell életben maradni a zord sarkvidéki körülmények között. Egy ideig dániai iskolákba járt, sikertelenül próbálkozott a színészkedéssel és az operaénekléssel, mígnem szíve visszahúzta Északra.

Huszonhárom évesen tolmácsnak alkalmazták egy néprajzi expedícióban Grönland északnyugati részén, 1906-ban megjelent első könyve Új emberek - egy év az Északi-sark szomszédainál címmel. 1910-ben megalapította a Baffin-öböl északi partján a világ legészakibb kereskedelmi állomását Thule néven (az ókoriak így emlegették az általuk ismert világ legészakibb pontját). 1912 és 1933 között innen kiindulva hét nagyobb utazást tett az Amerikától északra fekvő szigetvilágban. Ezek során többször átszelte és részletesen feltérképezte Grönlandot, tanulmányozta az őslakosok szokásait és kultúráját, megtalálta a legészakabbra fekvő emberi települések maradványait.

A legnagyobb elismerést ötödik expedíciójával érdemelte ki, amelyen az eszkimó nép eredetét akarta megfejteni. Héttagú csapata 1921-től három éven át kutyaszánnal utazta végig Grönlandot, a Baffin-szigetet, Kanada északi partját és Alaszkát. Útközben kőzeteket, állatokat gyűjtöttek, régészeti és néprajzi kutatásokat folytattak, feljegyezték az eszkimók mondáit - ezek később Rasmussen dán fordításában láttak napvilágot.

Rasmussen társaitól elszakadva másfél évig egyedül, kutyaszánon szelte át Amerika északi partjait Alaszkáig (mivel életjelet nem adott, sokáig azt hitték róla, hogy eltűnt), útját Szibériában is folytatni akarta, de nem engedték be a Szovjetunióba. Az Arktiszon ez volt a leghosszabb, kutyaszánon megtett út és egyben ő lett az első ember, aki kutyaszánon járta végig az Északnyugati átjárót. Hazatérve élményeit könyvekben örökítette meg, s a koppenhágai egyetem doktorává fogadta.

Rasmussen feltérképezte az eszkimók vándorlási útvonalait és megállapította, hogy kultúrájuk egységesnek tekinthető. Elmélete szerint őseik közösek voltak az amerikai indiánokéval, de azt már nem tudta megállapítani, hogy kultúráik közül melyik lehetett a legkorábbi. Hetedik expedícióján ételmérgezést szenvedett, majd tüdőgyulladást kapott, s néhány héttel később, 1933. december 21-én Koppenhágában meghalt. Könyvei közt útleírások, eszkimó mítoszok és dalok fordításai éppúgy megtalálhatók, mint tudományos munkák, ő tette ismertté és kutathatóvá az inuit kultúrát, mondákat. Grönland északi partján, a 78-80. szélesség között róla nevezték el a Knud Rasmussen földet.

Forrás: MTI