Kolozsvár (románul 1974-ig Cluj, ma Cluj-Napoca, németül Klausenburg, néha Clausenburg, latinul Claudiopolis, szászul Kleusenburch, jiddisül קלויזנבורג, Klojznburg) város Romániában. Erdély történelmi központja és legjelentősebb városa. Az egykori Kolozs vármegye, ma Kolozs megye székhelye. A 2002-es népszámlálási adatok szerint Bukarest és Jászvásár után Románia harmadik legnépesebb városa volt. Az Európai Unió 96. legnépesebb városa.
Két színházával, két operájával, tizenegy felsőfokú oktatási
intézményével és számos középiskolájával az ország fontos kulturális
központja.
Egyike volt annak a hét erődített városnak, amelyekről Erdély német nevét (Siebenbürgen) kapta. Híres ezen kívül Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülővárosaként, illetve az unitárius vallás bölcsőjeként. Számos műemléke közül a legnevezetesebbek a Szent Mihály-templom, előtte Fadrusz János Mátyás szobrával, a Farkas utcai református templom, illetve a Bánffy-palota.
A város területén a legrégibb leletek a középső paleolitikumból származnak. Az ásatások tanúsága szerint folyamatosan lakott volt a neolitikum, bronzkor, vaskor idején is. Az ókorban a római birodalom része volt a város helyén álló Napoca, melyet Traianus császár alapított, majd 124-ben Hadrianus császár municípium rangra emelte. A 3. században Észak-Dacia székhelyévé vált, Marcus Aureliustól colonia rangot kapott, de 271-ben a rómaiak kiürítették.
Hét és fél évszázaddal később Szent István a kolozsi várispánság székhelyévé tette. Maga a város a 11. század első felében alakult ki. Vára a mai belváros északnyugati részén volt, egyik tornya máig megmaradt. Ez idő tájt alapította Szent László király a kolozsmonostori apátságot is.
A Szabók bástyája, a megmaradt várfallal
1241-ben a tatárok ezt a várost is feldúlták, így a lakosságot pótolandó 1272-ben V. István szászokat telepített ide. Zsigmond király elrendelte a település megerősítését, majd 1405-ben szabad királyi várossá tette. A megerősítések ellenére 1437-ben Budai Nagy Antal parasztserege elfoglalta Kolozsvárt, de december 10–14-én a szintén itt zajló döntő ütközetben leverték a felkelést, s visszafoglalták a várost.
Kolozsvár korábbi címere, 1377-ben hagyta jóvá Nagy Lajos király
A 15. században a város lakossága felerészben magyar, felerészben szász volt. Ezt tanúsítja Szilágyi Mihály 1458-ból fennmaradt rendelete, amely szerint a város vezetőségét, a százférfiak tanácsát (centumvirátus)
ötven magyar és ötven szász alkotta, a bírót pedig a két nemzet
évenként felváltva adta. Ebben az időben a városlakók nagy része
kézműves volt, akik céhekbe szerveződtek. Kialakult egy számban nem
nagy, de erős kereskedőréteg is, amely különböző kiváltságokat harcolt
ki magának.
Az 1468-ben a Hunyadi Mátyás elleni felkelés vezetőit a főtéren végezték ki 1468. január 19-én. Városfala 1470-ben készült el. 1514-ben a Lőrinc pap vezette parasztsereg itt szenvedett vereséget a nemesi hadaktól, Lőrinc papot pedig a főtéren égették meg.
Az önálló Erdélyi Fejedelemség kora egyben Kolozsvár fellendülését is jelentette - ebből az időszakból származik a Kincses Kolozsvár megnevezés. Noha a székváros Gyulafehérvár volt, Kolozsvár több országos jelentőségű esemény színhelye lett: 1551-ben itt adta át a koronát Izabella királyné Castaldo tábornoknak. Itt született 1557-ben Bocskai István,
aki később Erdély és Magyarország fejedelme lett. Bocskai szülőháza
csak néhány lépésre található Hunyadi Mátyás szülőházától. 1575-ben a főtéren végeztette ki Báthory István az elfogott trónkövetelőket. Itt választották fejedelemmé Bethlen Gábort és I. Rákóczi Györgyöt. 1585-ben itt alapította Báthori István Erdély első egyetemét, amelyet a jezsuiták vezettek. Itt fejeztette le Báthory Zsigmond fejedelem 1594. augusztus 31-én a lázadó nemeseket. A fejedelemség fennállása alatt összesen 37 országgyűlést tartottak Kolozsvárott.
Székely Mózes
fejedelem csapatai élén 1603. június 9-én vonult be Kolozsvárra, amint a
Hans Zeidenstorffer és Adam Volner vezette német zsoldosok elhagyták a
várost. A kolozsvári magyarok nagy üdvrivalgással köszöntötték a
fejedelmet és a függetlenségpárti magyarok seregeit, de örömükben
elkergették a jezsuitákat, és ezzel megszűnt a Báthory István által
alapított első magyar egyetem. Székely Mózes fejedelem a kolozsvári és a
szamosfalvi táborban tartózkodva igyekezett az Erdélyi Fejedelemség
katasztrofális pénzügyi helyzetén segíteni. Ebben az időben, valamikor
1603. június közepe táján erős pénzt veretett a kolozsvári pénzverdében.
A székely fejedelem Kolozsváron veretett pénzét Erdély legszebb pénzei
között tartják számon.
A várfal maradványa
Az 1623. június 18-án Kolozsvárott kelt oklevelével Bethlen Gábor
engedélyezte a zsidók letelepedését, szabad kereskedését és
vallásgyakorlását Erdélyben, és a szokásos zsidójel viselésétől is
mentesítette őket.
Bethlen Gábor építtette újjá a nevét viselő délkeleti sarokbástyát és a Szent Mihály-templomot. I. Rákóczi György javíttatta ki a várfalakat és a bástyákat. 1661. szeptember 15. és 17. között Kemény János, 1662-ben I. Apafi Mihály ostromolta. 1687. október 18-án ellenállás nélkül adta meg magát a császáriaknak. Csak 1790-ben lett ismét Erdély fővárosa.
1792 decemberében a Belső Szén (Jókai, ma Napoca) utcai Rhédey-ház
tánctermében tartotta első előadását az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó
Társaság. 1803. július 13-án öt főúr a Farkas utcában kettős telket
vásárolt a Református Kollégiumtól állandó színház építésére, a telket
átadták a „theatralis comissió”-nak. 1821. március 12-én nyitották meg a gyűjtésből épülő Farkas (ma Kogălniceanu) utcai kőszínházat, a legelső magyar színházépületet.1822. december 26-án itt mutatták be az első magyar operát, Ruzitska József művét, a Béla futását.
1827. december 31-én este a város piacán és főbb utcáin 247 lámpással
elkezdődött a közvilágítás. 1869-től a petróleumlámpákat a gázvilágítás
váltotta fel. Miután 1906-ban egy belga cég erőművet épített a Hideg-Szamoson,
1907-ben már 218 utcában 1416 villanyégő volt. 1893-ban modern
telefonhálózat létesült. 1879 és 1908 között a város kétmillió koronát
fordított az infrastrukturális beruházásokra. 1900-ban Kolozsvár 12 900
lakására 589 fürdőszoba jutott, ezzel országosan a második helyen állt
Budapest mögött.
1848. május 29-én itt mondták ki az uniót Magyarország és Erdély között. A kiegyezést
követően Kolozsvár elvesztette fővárosi szerepét, ipara elmaradt
Temesvár, Nagyvárad és Arad mögött, viszont megmaradt a tudományos és
kulturális élet központjának. 1894. május 17. és 25. között itt folyt a memorandum-per a Román Nemzeti Párt vezetői ellen, akiket több évi börtönnel sújtottak, pártjukat pedig június 18-án betiltották.
A kiegyezést
követően a város ismét a gazdasági fellendülés korszakát élte. Sorra
alakultak az ipari cégek, így többek között a papírgyár, a téglagyár, a
vasgyár, a villamosművek, a szeszgyár, a bőrgyár és a gyufagyár. A 20. század elején már 17 hitelintézet állt a vállalkozók rendelkezésére
1910-ben 60 808 lakosából 50 704 magyar, 7562 román, 1676 német, 371 cigány és 107 szlovák volt. 1918-ban elfoglalták a románok, 1940. augusztus 30-ától kezdve viszont a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély részeként ismét Magyarországhoz került. 1940. szeptember 11-én a magyar csapatok bevonultak Kolozsvárra.
Kolozsvár az 1940 -es években
1944. március 27-én a német csapatok bevonultak Kolozsvárra.1944. május 3-án elkezdődött a városban a zsidók (több mint 16 000 személy) gettóba gyűjtése. 1944. május 18-án Márton Áron
római katolikus püspök a főtéri templomban mondott szentbeszédében
megdöbbenését fejezte ki a zsidóellenes intézkedések miatt, május 22-én
pedig levélben szólította fel a miniszterelnököt, a belügyminisztert, a
főispáni hivatalt és a rendőrkapitányságot, hogy akadályozzák meg a
zsidók elhurcolását. 1944. május 25-étől kezdve hat vonatszerelvénnyel
szállították német haláltáborba a kolozsvári gettóba gyűjtött zsidókat.
1944. június 2-án a vasútállomást bombatámadás érte. Az esemény
következtében több százan haltak meg, többek között egy vöröskeresztes
jelzésű sebesültszállító vonatot is telitalálat ért. 1944. október 10-én
a magyar csapatok feladták Kolozsvárt, s másnap a Malinovszkij marsall
vezette szovjet-ukrán csapatok bevonultak oda. 1944. október 12-étől
1945. március 13-áig Kolozsvár – Észak-Erdéllyel együtt – szovjet
fennhatóság alatt autonóm helyzetbe került, a román közigazgatás március
közepén vette át. A második világháború utáni kommunista rendszer
várospolitikáját az erőteljes iparosítás jellemezte. Ebben az időszakban
létesült a Carbochim köszörűkőgyár, a Tehnofrig hűtőgépgyár, illetve a Nehézgépgyár. Ezzel párhuzamosan, a bővülő lakosság számára új lakótelepek épültek a város peremén: Monostor, Donát, Györgyfalvi, Mărăști, Hajnal. Mivel a második világháború után is egy rövid ideig a lakosság legnagyobb részét magyarok tették ki, rengeteg román családot telepítettek be Kolozsvárra, legtöbbet Moldova
területéről, de más vidékekről is (így például az
Erdélyi-érchegységből), így teljesen megváltoztatva a város nemzetiségi
arculatát.
Nevezetességei
- Lásd még: Kolozsvár látnivalóinak listája, Kolozsvár emléktáblái, Kolozsvár köztéri szobrai
Kommentáld!