A gyógyszerek csillapítják a fájdalmat, gyógyítják a betegségeket, de függőséget is okozhatnak.

A tabletta- és gyógyszerfüggőség sokszor mellőzött téma, pedig Európa-szerte emberek millióit érinti.

Főleg az idősek és a nők problémája

A gyógyszerfüggők (többségük altató- és nyugtatófüggő) nagy része idős ember, az érintetteknek körülbelül a kétharmada nő. Ez több dologgal magyarázható: egyrészt a nők gyakrabban vesznek be nyugtatót, másrészt a változókor és az azt követő életszakasz, amikor a gyerekek elhagyják a családi fészket, nagy megpróbáltatást jelent a nők számára. A klimax magával hoz olyan tipikus panaszokat, mint az idegesség, az alvászavarok és néha depresszív hangulatot is. Az otthoni csend fokozza a belső üresség érzését. Mindez növeli a nyugtatóra való rászokás kockázatát.

A gyógyszerfüggők pontos száma nehezen megbecsülhető. Ennek főként az az oka, hogy sokan nem tartják annak magukat, illetve nem ismerik be, hogy függők. 

Sokaknál csak alacsonydózis-függőség alakul ki. Ilyenkor nem vagy csak csekély mértékben növelik a dózist, ezért azt hiszik, hogy kontrollálni tudják gyógyszerszedésüket. A függőség gyakran csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha a páciens kórházi ellátásra szorul, és ekkor, vagy például nyaralás alatt nem jut hozzá a gyógyszerekhez, és jelentkeznek az elvonási tünetek.

Lassú folyamat

A gyógyszerfüggőség három fázisban fejlődik ki. Az első a gyógyszer hosszabb idejű szedése, ami miatt fokozatosan kialakul a hozzászokás, vagyis a szervezetnek már nem elég a szokásos dózis. Ezért emelni kell az adagot, hogy a kellő hatást el lehessen érni. Ha például nyugtatóról van szó, előfordulhat, hogy egy idő után a páciens fokozott nyugtalanságot érez a tabletta abbahagyása után, vagyis az elvonási tünetek még több gyógyszer szedésére ösztönzik majd.

A második fázisban a gyógyszer hatása a megemelt dózis miatt még erősebb lesz. Az altatók szedése ekkor már levertséget, kedvetlenséget, fásultságot idézhet elő. A koncentrálóképesség gyengül. Mivel ez a folyamat hónapokig elhúzódhat, sokan nem a gyógyszerek hatásának tudják be. Az idősebbek a memóriájuk korral járó romlásának tekintik. Ez tulajdonképpen a már említett alacsonydózis-függőség szakasza. 

A harmadik fázisban komoly súlyosbodás következik be, ekkor a páciens rövid időn belül jelentősen növeli a gyógyszeradagját. Ezt a stádiumot sokan nem érik el. 

Elvonási tünet mellékhatásként számos, receptköteles és recept nélkül kapható készítménynél is kialakulhat. A függőség szempontjából azonban főleg az utóbbiak jelentik a nagy kockázatot. A leggyakrabban a következők válhatnak veszélyessé:

Altatók, nyugtatók

A benzodiazepin nyugtató, izomlazító és feszültségoldó. Ezeket gyakran idősebb páciensek alvászavaraira írják fel. A páciensek egyharmada 50 és 70 éves kor közötti, másik egyharmada 70 év feletti. Hosszú távú alkalmazása alacsonydózis-függőséghez vezethet, hirtelen abbahagyása pedig elvonási tüneteket okozhat. Hasonló érvényes a többi, nem benzodiazepin hatóanyagú altatóra és nyugtatóra is.

Fájdalomcsillapítók

Az ópiáttartalmú szerek fájdalomcsillapító és nyugtató hatásúak, gyorsan kifejtik hatásukat. Amíg az orvos írja fel őket, nem kell aggódni, nem alakulhat ki hozzászokás. Daganatos betegeknek és más súlyos betegségben szenvedőknek írják fel ezt a típusú fájdalomcsillapítót. Kontrollálatlan alkalmazása viszont súlyos következményekkel és elvonási tünetekkel járhat. 

Az enyhébb fájdalomcsillapító hatóanyagok (acetil-szalicilsav, paracetamol) – amelyeket általában tartós fejfájásra alkalmaznak – szintén okozhatnak hozzászokást hosszú távú alkalmazás mellett. Károsíthatják a vesét és a májat, de ez a hatás dózisfüggő

webbeteg.hu