19. századi, keményfedeles, bőrkötéses könyv
A könyv az ókortól a 20. század közepéig a legfontosabb és legelterjedtebb információhordozó médium. Megjelenési formája változatos, leginkább összefűzött vagy -kötött papírlapokból áll. A papírlapokra felvitt jelek hordozzák az információt. A hagyományosan valamilyen nyelven, írásban, szövegként rögzített információt az olvasás művelete segítségével kapjuk vissza. Képi információt is tartalmazhat.
Használatának megkönnyítésére a lapok oldalait számozzák, a tartalom részei közötti eligazodást a tagolás és a tipográfia mellett külön tartalomjegyzék, tárgymutató vagy névmutató is segítheti.
A könyv manapság nyomdaipari sokszorosítással előállított tömegtermék.
A könyv fejlődése
A könyv előzményei
Az ókori sumer, egyiptomi, görög vagy éppen latin könyveket ma inkább agyagtábláknak, illetve tekercseknek mondanánk (a mai elnevezés a fentebb leírt formájú könyvekre érvényes), a latin liber, illetve görög byblion/byblos szavakat azonban összefüggő szövegük és mai könyv alakú reprezentációjuk miatt mégis könyvnek mondjuk (pl: Epigrammatum Libri).
A középkori kéziratos könyvek
A könyv közvetlen elődjének a legtöbbször pergamenre kézzel írt, összefüggő szöveget alkotó kéziratos könyvet tekinthetjük. A középkori Európa egyre fejlődő tudományos élete jelentős számú szöveg másolását tette szükségessé.
Az ókortól a kora középkorig a leggyakoribb kéziratos könyv a kódex
volt, amely küllemében a mai könyvre emlékeztetett, mivel az
elhasználódástól védő borítója, gerince volt, és lapjait összefűzték.
A kéziratos könyv a mai könyvtől eltérő olvasótábor igényeit
elégítette ki, és készítésének technikai lehetőségei miatt jelentősen
eltért attól. A kéziratos könyvet elsősorban a papság, a királyi közigazgatás, a feudális főurak és az egyetemek
polgárai használták. Elvileg minden kéziratos könyv egyedi darab volt,
ezért a ma szokásos könyvazonosítási módszerek nem voltak használhatók: a
lapokat nem számozták, a szövegeket fejezetekre és bekezdésekre
tagolták, és ezeket látták el számokkal. A könyvnek nem volt címlapja,
kolofonja, a másoló nevét nem rögzítették. Néhány jelentős művet a
középkorban rendszeresen használtak és másoltak, ezek idézésmódja a
kéziratos könyvekből maradt ránk (például Biblia, illetve a Corpus Iuris Civilis könyvei).
A kéziratos könyvek egy része luxuskivitelben készült, gazdag
illusztrációval, kiváló minőségű pergamenre festve. A könyv
kalligráfiája, kézírásának képe művészi kivitelű volt. Ilyen kivitelben
főleg vallási művek, illetve törvénykönyvek, kódexek készültek. Az
egyetemi polgárság számára jóval egyszerűbb kivitelű és a késő
középkorban már gyakran papírra írt kéziratos könyvek készültek. A
szegényebb diákok egyetemi éveik alatt maguk készítették el kéziratos
könyvtárukat.
A könyvek egyházon kívüli olvasása, az írni–olvasni tudás, az ezzel
járó kulturáltság nem mindig érdemelt ki tiszteletet a köznép körében. Könyves Kálmán
király olvasott ember volt, „könyves” neve viszont akkoriban nem
dicsérő, hanem inkább gúnyolódó jelző volt: ma a „könyvmoly” szót
használnánk helyette.
Gutenberg és a nyomda feltalálása
A könyvnyomtatás feltalálását Európában a legtöbben Johannes Gutenberg
nevéhez kötik, aki a mozgatható betűnyomás legvalószínűbb feltalálója.
Gutenberg az aranyműves társaival, illetve több más mester tőle
függetlenül már az 1430-as években
kísérletezett egy olyan mechanikus sokszorosítási eljárással, amivel
szövegeket lehet reprodukálni. Azzal a technikával, amit
könyvnyomtatásnak nevezhetünk, vélhetőleg ő tudott először az 1440-es évek végén kisebb füzetet, majd három év munkájával egy teljes Bibliát kinyomtatni.
Gutenberg találmányának lényege az önállóan használható, a szedés során újrarendezhető betű nyomóformák (karakterek) használata egy olyan egyszerű sajtó
segítségével, amivel egy teljes papír- vagy pergamenívet tele lehetett
nyomtatni, majd az íveket lapok szerint rendezve könyv alakba lehetett
fűzni.
A könyvnyomtatás technikája lehetővé tette a drága pergamen helyett az egyre jobb minőségű és egyre olcsóbban elérhető papír használatát. Ugyan a betűmetszés
és betűöntés kezdetben fáradságos és drága művelet volt, a mechanikus
sokszorosítás és kéziratoknál ritkán használt papír egyre nagyobb
kínálata összességében olcsóbb és megbízhatóbb terméket eredményezett a
kódexeknél és másolt kéziratoknál. Már Gutenberg első, kezdetleges
technikával, és nagy műgonddal készült 42 soros Bibliája is fele akkora
költséggel készült, mint egy kézírásos Biblia.
Az első könyvek vagy ősnyomatok a középkori kéziratos könyvek
és a mai könyvek közötti átmenetet képeztek. Az első nyomdászok a
kéziratok írásképét, szerkesztési módját igyekeztek másolni, és gyakran
kézzel illusztrálták, vagy festett iniciálékkal látták el műveiket. A könyvek illusztrálására használt fametszet a rendszeres olvasásban még gyakorlatlan új vásárlói kör számára könnyítette a szöveg megértését.
A ma létező legnagyobb könyv a tervek szerint 2008 végére készül el a Borsod megyei Arnóton: lapjai 3,5 × 4 méteresek lesznek, terjedelme pedig eléri majd a 320 oldalt. A kötet a Törékeny természet
címet kapja majd, és a gömör-tornai karsztvidéket, illetve a határokon
átnyúló természeti értékeket fogja bemutatni számos fotóval.
A modern könyv kialakulása
Íves nyomdagép
A Gutenberg-féle eljárás helyét fokozatosan átvették a különböző rotációs technikák, ahol a nyomóforma nem sík, hanem henger alakú, így nyomtatás folyamatosan történik.
A következő lényeges lépés az offset gépek elterjedése volt,
amikor a nyomóhenger sík, és különböző bevonatok biztosítják, hogy a
festék a szükséges helyeken megtapadjon, máshol ne.
A könyvek jövője
Szócikk a témában: Gutenberg-galaxis
Könyvnyomtatás Magyarországon
Magyarországon Mátyás király
uralkodása alatt jelentek meg először nyomtatványok. Ezt a kort az ipar
és kereskedelem fejlődése jellemezte, amivel párhuzamosan együtt
növekedett az olvasni tudó polgárok száma is. Több könyvre lett szükség,
mint amennyit a könyvmásoló irodák képesek voltak előállítani, így ez a
szükséglet kifejlesztette a sokszorosítás új módszerét, a nyomtatást. A
kézi másolatokhoz drágán lehetett hozzájutni, kevés volt belőlük,
ráadásul nem voltak ritkák az értelemzavaró másolási hibák és
félreértéseket okozó rövidítések sem.
A sokszorosítás technikai
feltételei hosszas kísérletezés eredményeként valósultak meg, de végül
lehetségessé vált az új, gyorsabb módszer, mellyel már olcsóbban,
egyszerre sok példányt lehetett előállítani. Mátyás ifjú korában jelent
meg az első nagy nyomtatott könyv, a Gutenberg biblia, s 20 év sem telt
el, már a király székhelyén, Budán is működött nyomda. A magyar
nyomdászat meghonosítása tehát az ő nevéhez kapcsolódik, az első
magyarországi nyomtatvány, a Chronica Hungarorum, 1473-ban jelent meg. A nyomdász a záró sorokban (az ún. kolofonban) Andreas Hessnek nevezte magát.
A könyvek nyilvántartása
A könyveket a 16. század óta hagyományosan címük, szerzőjük, kiadójuk és kiadásuk városa szerint tartjuk nyilván. A 20. században a globális kiadóvállalatok megjelenésével a kiadás városának jelentősége elhalványult.
A jelenleg legáltalánosabban használt könyvnyilvántartó rendszer az ISBN
Társaság számkódjaira épül. Az ISBN-jelzés elő kódcsoportja a könyv
származási országára vagy nyelvére, a második kódcsoport a Társasághoz
társult könyvkiadók kódszámából, a következő kódcsoport a könyv
azonosítására, az utolsó számjegy pedig az ellenőrzésre szolgál. Az ISBN
számokhoz automatikusan hozzárendelhető a hasonlóan szabványos, gépek
által leolvasható vonalkód is. A könyvekre való hivatkozásnál a
Wikipédia is az ISBN számokat támogatja, a hivatkozott ISBN számok
alapján a Könyvforrások speciális oldalon keresztül megkereshetők (lásd: ISBN 963-389-831-5).
A Google felmérése szerint nagyjából 130 millió különböző témájú kötetre tehető a világ könyvkincse.
A könyvekről
A könyv tárolási helye a könyvtár vagy a könyvespolc.
A kínai selyemtekercset jelölő csüan 卷 a magyar nyelvbe vándorszóként került 'könyv' szavunk egyik lehetséges legrégebbi forrása. A kínaiul régen k'üannak hangzó szó elkerült szerte a világba. Így például előzménye lehet a koreai kwen 'könyv', az ujgur küin 'könyvtekercs', de az oszét kinugae 'könyv' és az örmény kuik 'tábla, levél' szavaknak is. A magyarba a török vagy a szláv nyelvek közvetítésével kerülhetett.
A könyv fogalma kitüntetett helyet foglal el a magyar
közgondolkodásban, ezt tükrözik az olyan szólások, mint a „hol van az
megírva”, illetve a „meg van írva a nagy könyvben”. Ide kapcsolódik még a
„hazudik, mintha könyvből olvasná”.
A könyv fogalma a törvény fogalmával is összeköthető. A törvényeket időről időre kódexekben, aztán könyvekben foglalták össze. Ezt a mai napig kodifikációnak hívják a jogtudományban. A legismertebb magyar törvénykönyv Werbőczy Hármaskönyve.
Érdekesség, hogy a legtöbb európai nyelvben a könyv fogalmával
etimológiai rokonságban álló gazdasági kifejezések sora származik abból,
hogy a vállalkozások vagyonát, eszközeit és adósságait könyvekben
vezették a könyvelésnek nevezett nyilvántartással. Noha a mai főkönyv általában egy adatbázis, és a könyvelés sem ölt könyv alakot, a kifejezések (könyv szerinti érték, könyvelő, a könyvekben) tovább élnek a közgazdaságtan nyelvében.
Kommentáld!