Könyves Kálmán (1095 - 1116)

1074 körül született, apja I. Géza, anyja görög hercegnő volt. Korábban papnak szánták, ezért a műveltség és a hitbuzgóság jellemezte. A korabeli külföldi krónikákból arra lehet következtetni, hogy Kálmán az akkori Európa egyik legműveltebb uralkodója volt.

Kálmán folytatta a László-féle politizálást, de az adókat és vámokat növelte, és megszüntette az egyház feleslegesnek ítélt jövedelemforrásait is. A bánok hatáskörét kiterjesztette a tengermellékekre és megszüntette a dukátus (hercegség) intézményét is (1107). Uralkodása alatt a magántulajdon védelmére vonatkozó törvényt is betartatja, de enyhít a büntetéseken, így a halálbüntetés helyett legtöbbször csonkítás jár az elítélteknek.

Fontosak voltak az egyházi kérdésekkel foglalkozó törvényei is. Létrehozott egy új püspökséget, Nyitra központtal. Nem engedélyezte a tudatlan papok működését, amivel az egyház színvonalának emelését kívánta elérni. Kimondta, hogy a magasabb papi hivatalokban csak nőtlen papok tevékenykedhetnek.

Kálmán trónra lépése után közvetlenül Álmos herceg megkapta a dukátust (a hercegséget, azaz az ország harmadának irányítási jogát).
1098-ben Álmos herceg fellázadt bátyja, Kálmán király ellen – az összetűzés békés megegyezéssel zárult.

1099. májusában Kálmán király beavatkozott az orosz fejedelmek viszályába, serege azonban Przemyšl mellett súlyos vereséget szenvedett az ellenfeleivel szövetséges kunoktól.

1100 körül Kálmán király kiadta úgynevezett I. törvényét.

1102 tavaszán Kálmán király horvát királlyá koronáztatta magát Tengerfehérvárott (a tengerparti Horvátországban fekvő Belgrádban).

1105-re Kálmán király befejezte Horvátország meghódítását, s uralmát kiterjesztette a dalmát szigetekre is.

1106. október 22-én Kálmán a guastallai egyetemes zsinaton lemondott a magyar uralkodók által addig gyakorolt invesztitúrajogról (a püspök beiktatásának joga az egyházi méltóságba). A pápaság és a császárság harcában az előbbit támogató Kálmán feltehetően e lépésével érte el, hogy Róma elismerje horvátországi uralmát. A magyar királyok ugyanakkor a lemondás ellenére is megőrizték befolyásukat a főpapi székek betöltésének kérdésében. [

1106-ban Kálmán szövetségi ajánlattal a maga oldalára állította Boleszló lengyel királyt, ezért a támogató nélkül maradt Álmos kénytelen volt meghódolni. 1107-ben Álmos herceg Jeruzsálembe zarándokolt. Távollétében Kálmán felszámolta a dukátus intézményét, ezért a visszatérő Álmos ismét a német udvarban szeretett volna támogatást nyerni. 1108 őszén V. Henrik német király Álmos pártfogójaként hadjáratot vezetett Magyarország ellen, de miután sikertelenül ostromolta Pozsonyt, békét kötött Kálmán királlyal, aki kötelezettséget vállalt Álmos visszafogadására

1111-ben Kálmán király Zárában esküt tett Dalmácia régi jogainak tiszteletben tartására. Később oklevelével a zobori bencés apátságot Szent Istvántól kapott javaiban megerősítette.

1112-ben első felesége – I. Roger szicíliai normann gróf lánya – halála után Kálmán király feleségül vette Vlagyimir orosz fejedelem leányát, Eufémiát.

1113-ban Kálmán király összeíratta a zobori apátság birtokait. 1113 körül püspökséget alapított Nyitrán.

1115 augusztusában Velence elfoglalta a Magyar Királyságtól Dalmácia egy részét, Zára városával együtt. 1115 körül Kálmán király egy leleplezett összeesküvést követően megvakíttatta Álmos herceget és gyermekét, Bélát valamint több előkelő hívüket is. A vak Álmos az általa alapított dömösi prépostságban talált menedékre.

1116-ben kiadták Kálmán király ún. II. törvényét, mely a zsidók, és a keresztények közötti kapcsolatok kérdéseit szabályozta.

1116. február 3-án hunyt el.