környezetünk  

2012.03.12. | 13:28 Virágzik a mogyoróbarka

Gondolom, hozzám hasonlóan vannak még, akiknek tavaszi növények felidézésekor kapásból semmiképpen sem a mogyoró jut eszükbe. Hiszen elsősorban valószínűleg termésének képe merül fel bennünk, mely bizony őszi téma volna. Ám a növények virágzásához már egyértelműen a tavaszt társítjuk, ilyenképpen pedig a mogyoróval éppen időszerű foglalkozni, ugyanis egyike a legkorábban virágzó növényeknek.

Télutón, tavaszelőn, akár február végén is már láthatjuk barkás virágzatát. Ám a sietős virágzásért van, hogy keményen meg kell fizetnie: a kora tavaszi fagyok a termést gyakran elpusztítják.

Az európai vagy közönséges mogyoró a nyírfafélék családjába tartozó terebélyes cserje. Meglehetősen gyorsan nő, és akár száz évet is megélhet. Már az ókorban is fogyasztották termését, de nemcsak az ember számára jelent finomságot – gondoljunk csak egy csokoládétáblára, melyben egész mo­-gyorószemek domborodnak –, hanem sok állatnak is táplálékul szolgál. Mókusok, pockok, erdei egerek, csuszkák, széncinegék, szajkók legalább annyira rajonganak érte, mint sokunk. Termésének széthordásával ők a szaporodásához is hozzájárulnak.

De nézzük csak az ebben az évszakban aktuális részét a mogyoróbokornak: a virágát. Mivel a rendszerint színes szirom- és lepellevelekből álló virágok a díszesebbek, szembetűnőbbek, laikus szemmel nem is igen értékeljük virágként a szolidabb barkavirágzatot, amilyennel a mogyoró is szerénykedik.

A kb. 10 cm-es, barnássárga, a hajtások végén 1–4-es csoportokban lecsüngő porzós barka apró virágokból tevődik össze. Elvirágzás után egyben hull le. A piciny termős virágok oly kevéssé feltűnőek, hogy csak a belőlük kilógó piros bibeszál különbözteti meg a levélrügyektől. Beporzását azonban nem a méhek, hanem a szél végzi.

A skandináv–germán mitológiának is fontos része a mogyoró, merthogy kedvelt fája volt Thornak, a mennydörgés, a vihar és a termékenység istenének.

Mogyoró szavunk első írásos említése 1055-ből, A tihanyi apátság alapítóleveléből való. E nyelvemlékünkben „munorau”, „monarau” alakokban fordul elő. Későbbi nyelvemlékünkben, az 1395 körüli Besztercei szójegyzékben „monyoro”-ként szerepel. A szó etimológiájának utánaolvasva megtudhatjuk, hogy az a régi, tojás jelentésű „mony” főnévből kicsinyítő képzőbokorral keletkezett.

Dombi Helga

Áll a mogyorófa -
korán kivirágzott,
- nézem az ablakból -
a csalfa napfényben,
februári télben
hamar kivirágzott.
(…)
Egy cseppet se bánja,
dacol a viharral,
szép aranyfürtjeit
rázza a viharba.
S merész-mosolygással
szembenéz a vésszel.

Bartalis János: Az a mogyorófa

Székely Hírmondó