környezetünk
2012.03.17. | 10:40 Mederben a sivatag
Egykor
a Föld negyedik legnagyobb tava volt a maga 67 ezer
négyzetkilométerével – olyan hatalmas, hogy számos földrajzi atlasz
Aral-tengernek nevezte. A halban gazdag, festői környezetű tó
Üzbegisztán és Kazahsztán határán emberek tízezreinek adott megélhetést.
Éves haltermése megközelítette az 50 ezer tonnát. Olyan különleges
édesvízi halak is éltek itt, amilyenek sehol máshol nem.
Ennek mára vége. Évek óta kongatták a vészharangot, hogy a tó
vízfelülete egyre kisebb, nagy baj lesz. A tudósok és a halászok
tiltakoztak annak idején, amikor a hatvanas években a szovjet hatalom a
tavat tápláló két nagy folyót, az Amu-darját és a Szir-darját elterelte,
hogy vizüket a rizsföldek öntözésére használhassa. De sem a
szakemberek, sem a tóból élő emberek szava nem hallgattatott meg – s
persze nyilvánosságra sem került. Múltak az évek, a tó vize egyre
zsugorodott, s már annyira elmocsarasodott, hogy kipusztult az
élővilága. A XXI. század elejére már nyilvánvalóvá lett, titkolni sem
lehetett tovább: ökológiai katasztrófa fenyeget. S most bekövetkezett,
hiába voltak az utóbbi évek horribilis összegeket elnyelő technológiai
próbálkozásai. Az ostoba és felelőtlen gazdálkodási szemlélet bűneit már
nem lehetett jóvátenni.
Ma holdbéli sivatagos táj a háromnegyed magyarországnyi tómeder. Néhány
megfeneklett, korhadó halászbárka, rozsdásodó hajótörzs jelzi, hogy itt
valaha virágzott az élet. Bolygónk valamikori negyedik legnagyobb tava
eltűnt: az Aral kiszáradt.
szabadfold.hu
Kommentáld!