környezetünk  

2012.03.19. | 13:10 Élenjáró seregélyek – Shakespeare műveiben is szerepelnek

Vándormadarakra gondolva sokunknak a fecskék, gólyák ugranak be először. Aztán lehet, hogy más nem is nagyon. Pedig az említett közismerteken kívül számos madarunk vonuló, kisebb-nagyobb mértékben. Mint például a seregély is. Az ő vándorútjának hossza ugyan nem vetekedhet a gólyáéval, fecskéjével, de Dél-Európáig, vagy akár Észak-Afrikáig elrepül telelni, megtéve akár ezer kilométert is.

Gyakran már február végén, március elején visszatérnek fészkelőhelyeire, miközben előző évben november végén az utolsók közt távoznak vidékünkről. Korai érkezésükkel a lelkes tavaszvárókat örvendeztetik meg, kései elmenetelükkel kicsit visszalophatnak minket a pezsgőbb hónapok vidámságának hangulatába.

A seregélyt rendszertanilag a verébalakúak (énekesmadarak), seregélyfélék családjába sorolják. Méreteit tekintve hossza 19–22 cm, szárnyfesztávolsága 37–42, tömege pedig 60–90 gramm. Énekesmadár mivoltát nem hazudtolja meg: a látványos csapatmozgást végző seregélyek hangzatos koncertet adnak. Továbbá a szajkón kívül ő a másik nagy hangutánzónk: sűrűn előfordul például, hogy sárgarigóként tetszeleg, legalábbis ami annak füttyét illeti.

Seregnyi előfordulása ellenére (szakemberek a fészkelő seregélypárok számát 840 ezer és 1,2 millió közöttire becsülik) – vagy talán éppen emiatt – sem különösebben közkedvelt. Pedig megjelenése folytán szívesen szemrevételezzük, igaz, csak viszonylag közelről tűnik fel csillogó, fekete alapon fehér pettyezésű, fémes-zöldes-bíboros tollazata. Távolabbról megpillantva könnyedén feketerigónak vélheti a gyakorlatlan szem, amint ahhoz hasonlóan a fű között kutat táplálék után. Ez a tavaszi időszakban számára elsősorban rovarokból és azok lárváiból áll, de magvakat is fogyaszt, és nyár végére a gyümölcsökre is áttér. Ezért aztán szőlősökben, gyümölcsöskertekben nem éppen szívesen látott vendég. A szőlősgazdák kereplővel próbálják távol tartani a bornak valótól.

Érdekes lárvafogyasztásának módja is: csőrét a földbe szúrja, annak nyitó-csukó izmai annyira fejlettek, hogy ott bent ki tudja nyitni, kis lyukat alakítva ki, ahonnan megszerzi a finom falatot. Mifelénk rendszeres fészkelő, főként faodvakban, de akár villanyoszlopokon és egyéb emberi építmények réseiben is képes otthont kialakítani, melyben leginkább a 4-5 kék tojást rakó tojó ül, de napközbe néha a hím is felváltja.
Meglepő az egyesült államokbeli elterjedésének története: 1890-ben egy Shakespeare-rajongó Európából vitt seregélyeket engedett szabadon a New York-i Central Parkban, csak azért, hogy Amerikában is éljenek a Shakespeare-művekben említett madarak. Más nyelvekhez hasonlóan, megnevezése a magyarban is a jellegzetes társas életmódja, sűrű csapatban való repülése miatt a sereg főnévből képződött.

Dombi Helga
Székely Hírmondó