környezetünk  2012.05.26. | 06:59 A természet kalendáriuma III.

„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,…
Te nyitod rózsákat meg illatozásra.”

– olvasom Balassi Borivóknak való című versében.

A május 10–június 13. között mozgó ünnep alkalmas volt a nyári napfordulóközeli ősi szokások – pünkösdi királyság, zöldág-hordás, harmatban mosakodás – továbbélésére is. Ebbe a sorba tartozik a pünkösdi rózsa kultusza is.

Milyen növény is ez a pünkösdi rózsa?

Az eredeti a korán virágzó fahéjillatú Rosa cinnamomea. A virágok virága, a „florum flos” piros színével érdemelte ki, hogy a mártírok virága legyen. Krisztust jelképezi. Az Ómagyar Mária-siralom őrzi a magyar rózsakultusz első emlékét, a még akkor vallási értelemben vett „virágéneket”:

„Világ világa,
virágnak virága.”

Luther rózsát szerepeltet bibliafordításában, holott a Biblia nem ismeri a rózsát botanikai értelemben.

Van azonban más növénye is a Kárpát-medencének, ami kiérdemelte a pünkösdi rózsa nevet. Egyik a havasi rétek sárga virágcsodája, a zergeboglár. A Trollius europeaus magashegységi réteken júniusban is virágzik még, így történhetett, hogy hegyi pásztorok adták neki a pünkösdi rózsa nevet.

Harmadik növényünk a bazsarózsa. A Paeonia officinalist fontos gyógynövényként ismerték már az ókori görögök. Ott volt már dísznövényként a parasztkertekben évszázadok óta, de pünkösdi rózsa névvel csak a múlt század eleje óta illetik.

Közeli rokona Mezőzáh ékessége, az éppen elvirágzó keleti bazsarózsa. A Paeonia tenuifoliat a Nagy-Bota-völgy fejében 1846-ban találták meg, 1956-ban nyilvánították védetté. A virágzás május idusára esik, kis eltérésekkel, az időjárástól függően. Levele finoman szabdalt, sallangjai alig 1 mm szélesek. A nagy, bíborszínű szirmok száma 7–8 (10), a porzóké több tíz, akár száz is lehet.

Mi is a pünkösdi rózsa?

Válaszoljon rá a „legilletékesebb”, egy 1832-es virágének:

„Nem anyátúl lettél,
Rózsafán termettél,
Piros Pünköst napján
Hajnalban születtél.”

A természet rendje szerint pünkösd a nyár bevonulásának ideje. A Keleti Kárpátokban ilyenkor nyugszik úgy le a nap, hogy utolsó sugara éppen nyugatról dobja fényét vissza a lucfenyők törzsére, s azok néhány szemhunyásnyi ideig szinte égni látszanak a kora nyári estben. Ez a természetvarázslat következik be nap nap után Csíksomlyó környékén, amikor keletről megindulnak a csángók is a búcsúra, s sokan, egyre többen érkeznek nyugat felől is e helyre.

„Te meg fogsz halni. Ők meg állni fognak
komor trachytba dermedett titoknak…

Hajnal felé a harmatos homálynak
pünkösdi rózsa-szirmokat dobálnak.”

Áprily Lajos A hegyek című versével biztatlak, kedves olvasóm ma a pünkösd felé tájolódásra. Sarkából érkeznék én is. Izenettel jöttem, ékes nyelvvel megvert sorsú szavakkal:

„Reá szórta a halottra, hogy csak az orcája látszott ki a sok virágból. … friss hajtású, dús fenyőgallyakat vágott, és körültámasztgatta velük a ravatalt... hat szép tüzet rakott… Ez volt a gyertya. És a fény aranyba borította a jóságos asszony ravatalát. Uz Bence lekapta a sapkáját és azt mondta jó hangosan:
– Az örök világosság fényeskedjék neki!
Ez volt az imádság.”

Uz Bence imádsága édesanyja fölött.

Mai három virágomat az „atyjának”, Nyirő Józsefnek sírjára szánom: a Mezőség bazsarózsáját, a Hargita zergeboglárát s a nyárádmenti kiskertek fahéjszagú rózsáját.

Azért vagyunk a világon, hogy – formálódik új szavakba bennem a kölcsönvett – más szavának is újra helyet teremtsünk benne.

Kelt 2012-ben, pünkösd szombatján, lélekben valahol a somlyói nyeregben.

Kiváló tisztelettel:

Kiss Székely Zoltán