A csapadékos, nyár eleji langyos (olykor forró) levegő tömegesen hívja elő a mezők, erdők gombáit. Mivel a száraz május nem kényeztetett el a vadon termő finom gombás ételek besorolásával étrendünkbe, most nem elégedetlenkedhetünk.

Járjuk is az ismert és ismeretlen helyeket, izgalmas keresgéléssel gyűl kosarunkba a gomba. Azonban veszély leselkedhet ránk tapasztalatlanságunk, hiányos tudásunk miatt. Babonákkal és felületes gombaismerettel „felvértezve” (?) bizony veszélyes a gombászás. Segít­sünk hát gombásztársainknak rovatunkban is! Két gombapárt és fény­képüket mutatjuk be, a párok közötti különbségeket hangsúlyozva.

Talán vidékünk mezőinek, le­ge­lőinek leggyakoribb gombája a mezei szegfűgomba (Marasmius oreades Fr.). Árulják is majd minden utcasarkon és a piacokon. Hálás, mert má­justól késő őszig a kiadós esők után gyűjthető. Közte bújik meg, próbára téve a gyűjtő ismereteit, a mezei tölcsérgomba (Clitocybe rivulosa P. Kamm.).

Valamivel későbbi és ritkább, de fehér viaszos kalapszínével, sűrű, kissé lefutó lemezeivel, lisztre emlékeztető szagával, törékeny tönk­jével nyomban kiszűr­hető a tejeskávé színű kalapos, ritka állású, hasonló színű, felka­nyarodó lemezű, merev, szíjas tönkű, olykor boszorkánykörben található szegfű­gombák közül. A mezei töl­csérgomba muszkarin típusú mérge igen korán (fél óra-egy óra múlva) hat, a mérgezés tünetei: gyomor-bél zavarok, izzadás, nyál- és könnyfolyás, vérnyomáscsökkenés.
Talán az idén eddig jelzett leggyakoribb mérgezés oka a piruló galóca (Amanita rubescens Gray) összeté­vesztése a vele rokon párducgalócával (A. pantherina Krombh.).

Mindkét faj fás növényekhez kapcsolódó, erdei gomba, kalapjuk halványszürke színű, világos pettyekkel (burokmaradvány). Legfeltűnőbb különbség a piruló ga­lóca (nálunk borsgomba) színe. Ha a lemezeket megnyomjuk, vagy a tönköt megtörjük – de enélkül is –, feltűnő hajnalpír színe mutatkozik. A párducgalóca nem változtatja fehér lemezei színét, tönkjét megtöréskor. Továbbá: a piruló galóca kalap­széle sohasem bordás, a párducé igen. A pirulónak lecsüngő, bordázott a gallérja, a párducé lecsüngő, de nem bordázott. A mérgezés lappangási ideje (a tünetek megjelenése) egy-három óra.

A párducgalóca ibuténsavja a köz­ponti idegrendszer mérge, az al­ko­holos mámorhoz hasonló tüneteket okoz – ezért „bolondgomba”. Füg­getlenül a méreg milyenségétől, va­lamennyi mérgezettet kórházba kell rögtön vinni, s ha nincs ájult állapotban, első segélyként hánytassuk meg. (Szemléltetésnek olyan fényképeket választottunk, amelyek segítségével ezek a különbségek a természetben is felismerhetőek.)

Háromszék

környezetünk  2013.06.20. | 09:46 A mérges természet – Összetéveszthető gombapárok