környezetünk  2012.11.05. | 18:05 Kezdődhet a madáretetés! – Most meghálálhatjuk a tavaszi lélekvidító dalolást

A novemberi hidegek, fagyok érkezésével mindnyájunknak lehetősége nyílik valamelyest meghálálni énekesmadarainknak a tavaszi lélekvidító dalolást, csicsergést-ficsergést. Ennek módja a téli etetésük, ugyanis ebben az évszakban meglehetősen szűkösek a természet táplálékforrásai.

Kertes házban lakók több módon is élelemhez juttathatják az őket látogató kis szárnyasokat, de nem kell elkeseredniük a tömbházlakóknak sem, hiszen jobb híján az ablakpárkány is remekül betöltheti a madáretető szerepét. Ez esetben egyszerűen csak kiszórjuk ide a magvakat, és meg is van terítve a madárasztal! De lássuk csak, mire kell odafigyelnie a „madarak vendéglősének”.

Fontos, hogy az etetést a hidegek beálltával kezdjük meg, és azt rendszeresen folytassuk a tavasz érkezéséig, hiszen az etetőkre szokott madaraknak végzetes lehet a rövid kihagyás is. Továbbá tudni kell, mivel lássuk el őket.

A mostoha körülményekkel való megküzdéshez magas kalóriatartalmú táplálékra van szükségük, így főként olajos magvakkal töltsük fel az etetőket: napraforgómag, köles, tökmag, de megfelelő lehet a mák, zab, dióbél, dinnyemag, bodza, berkenye termése, alma.

A közhiedelemmel ellentétben a kenyérmorzsa nem segít, sőt inkább kárt okozhat az azt elfogyasztó madaraknak, mivel erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladáshoz, végső soron akár pusztulásukhoz is vezethet.

Kiváló táplálék lehet a szalonna is, de figyelem: a madaraknak ne adjuk sózottan és füstölten.

Igazi ínyencség a faggyúból és különféle magvakból, gabonaszemekből gyúrt madárkalács vagy cinkegolyó, de hálásan fogadják a madarak a gyümölcsfákon, -bokrokon hagyott néhány szem termést is.

Az etetőket látogató madársereg összetétele a környezet függvényében is változó; vidékünkön a leggyakoribb látogatók közé mindenképpen a házi és a mezei verebek, valamint a széncinegék tartoznak.

Az etető körüli nyüzsgést figyelve láthatunk még kék-, fenyves és barátcinegét, erdei és fenyőpintyet, fekete- és fenyőrigót, balkáni gerlét, vörösbegyet, fakopáncsokat, süvöltőt, csuszkát, szajkót, meggyvágót, tengelicet.

Nagyrészük állandó madarunk, de az északi tájakról érkeznek téli vendégek is, ilyen például a fenyőpinty vagy a süvöltő.

Dombi Helga
Székely Hírmondó