Egyre több mifelénk azoknak a zömében fiatal családosoknak a száma, akik lehetőségeikhez igazodva őshonos gyümölcsfajták beszerzése után érdeklődnek. Elegünk kezd lenni a piacokat elözönlő génmódosított gyümölcsökből – mondják –, ódzkodunk attól, hogy kicsinyeinknek olyan almából-körtéből készítsünk gyümölcspürét, amelyről azt sem tudjuk, honnan származik. Ha egy-egy almafánk virágba borul, van remény arra, hogy újra hazai ízek, természetes tápanyagok-vitaminok kerülhessenek asztalainkra – summázzuk a közvéleményt.

Rügybe szökött kezdeményezés

Azokra a szemlátomást növő gyümölcscsemetékre gondolunk, amelyek erdővidéki és háromszéki oltóvesszőkből vadalanyba kerültek, a Zala megyei Porszombat Tündérkertjében szökkentek szárba, s amelyeket a bodosi származású, de Baróton lakó Egyed Csaba nyugalmazott erdőmérnök gyűjtött – az ősfa-tulajdonosok jóvoltából –, és elszállította Porszombatra az említett magyar génbankteremtő, Kovács Gyula erdész kérésére. Előzőleg ugyanis Kovács Gyula Erdővidékre is ellátogatott, hogy ismerkedjen a sajátos régi gyümölcstermesztő kis-régióval. Így a porszombati Tündérkertben három évvel ezelőtt szárba szökkent miénk fajta, alig arasznyi gyümölcsfacsemetékből utólag minden oltóvesszőt adományozó ajándék példányt kapott, ezek jelenleg már harmadik évesek. Az egész megyénkre kiterjedő hasznos akció hozadéka lendületet adott az őshonos – főleg almafajták – utáni érdeklődésáradatnak.

Az eredményen lelkesedve, Egyed mérnök folytatta az őshonosok utáni kutatást. A munkába nem volt nehéz beavatni utódját, Kádár Tibor Sándor fiatal kollégáját, a Ba­róti Magánerdészet mérnökét, aki gyerekkora óta érdeklődéssel fordult a pomológia irányába. Így kéttagú baróti fajtamentő csoport alakult, s ekképpen újabb lendületet kapott nemcsak az őshonos fák oltóvesszőit gyűjtő mozgalom, hanem annak gyakorlati része is, ugyanis Erdővidék két általános iskolájában – Bardocon és Vargyason is – iskolai tündérkertek alakultak. A két kertben mintegy 60–70, kimondottan az erdővidéki életkörülményekhez szokott fajta rügyezik, zömében porszombati ajándékként. A két iskolában szakemberek oktatják a gyümölcskertészetre és a fajtamentés fontosságára-mikéntjére a felnövekvő nemzedékeket, beavatják a hazai pomológia hasznos rejtelmeibe. 

A kutatópáros kiváló támogatóra lelt a segesvári Mihai Eminescu Tröszt Alapítványánál, Hartel Izabella és Máthé Zsolt révén, akik fő profiljuk, az épített örökség mentése mellett felkarolták a hazai gyümölcsgénmentést is. Fény derült pályázati lehetőségeikre, s remény arra, hogy közösen egy fokkal magasabbra emelhetik a nemes mentőmozgalom stafétáját. Kádár Tibor Sándor elmondta, hogy az említett alapítvány 100 hektárra rúgó területen faneveldét létesített a Szeben megyei Almakeréken felújított Apafi-kúria körzetében, az egykori téesz volt gyümölcsösében. Az egységnek már gyümölcsfeldolgozó üzeme van, de génbankot is szándékszik létrehozni. Tervüket a porszombati Tündérkert ajándékként hatvan csemetével segítette.

Gyűjtőúton Szászföldön

– Porszombat Tündérkertje látta el gyümölcsfacsemetékkel az erdővidéki iskolai kerteket is – nyilatkozta Kádár Tibor Sándor –, s hogy mi is kedvére cselekedhessünk az adományozó Kovács Gyulának, de az Eminescu Trösztnek is, felvállaltuk a Kőhalom környéki Szászföld falvaiban, a Brassó megyei Fehéregyházán és Sövénységen, valamint a Maros megyei Szászkézden szórványban élő idős szász családok kertjeiben létező őshonos és hagyományos alma-, körte- és barackfajták oltó­vesszőinek begyűjtését.

Egyed mérnök a gyümölcsös pincék almafajtáit tanulmányozta és próbálta azonosítani a tulajdonosok által bemondott gyümölcsfajták szász (ha a szükség hozta, román) neveit a magyar, esetleg a Székelyföldön használatos népi elnevezéssel. A fehéregyházi Sara Dotz 22 fajtát mutatott be, köztük a ritka kanadai renetet, Nápoly királynőjét, utóbbi termései elérik a 750 grammot, emlegette a kertjében már kiszáradt ritka szászpap-almát, szürke körtét. 

A sövénységi Johann Wagner hat, Johann Ehrman négy almafajtát hozott fel a pincéből február derekán, s almaborral kínált. Ezek között volt a rövid szárú, a Sándor cár, a rubinpiros – derül ki Kádár Tibor Sándor összesítő táblázatából. Kiöregedtek a szász családok, öregek a fák, pusztítja őket a fagyöngy. Felbecsülhetetlen kár a sövénységi kertek pusztulása, szomorúan szemléltük a hegyoldalakon, sejtettük, hogy a leendő új tulajdonosok kivágják majd a haldokló fákat s eltüzelik. 

Egyetlen mentési módjukat egy helybeli csemeteiskola létrehozásában látjuk. Ezeknek a mentésre szánt gyümölcsfajtáknak az értéke abban rejlik – folytatta Kádár Tibor Sándor –, hogy évszázadok alatt hozzáalakultak a vidék életkörülményeihez, ellenállóbbak lettek, hiszen életük meghosszabbítása is vegetatív szaporítással történt. Minden kis vidéknek kialakult már a jellegzetes faközössége. Ilyen Erdővidék is, ahol dominál a ma már verhetetlen Budai Domokos almafajta.

Egyed Csabáék 65 gyümölcsfajta oltóvesszőivel tér­tek vissza a Szászföldről, s azok közül 40 fajtát sikerült azonosítani, a többiről leírást készítettek. Szászföldi gyűjtésük adattárát már elküldték, Porszombaton jó kezekben van. A baróti kettős, bár időigényes és költséges sziszifuszi munkájuk, mégis folytatni szándékszik a mentést, erre lelkes ember szükségeltetik, a pomológusnak megszállottnak kell lennie, belső indíttatás nélkül ezt a munkát nem lehet végezni.

Segítséget a hivatásos pomológusoktól várnának őshonosmentések dolgában, kapcsolatteremtéssel viszonoznák. Kérik, hogy ha olvasóink különlegesebb, ritka gyümölcsfáról tudnak, keressék meg a baróti magánerdészeti irodát (telefon: 0745 069 484) vagy Egyed Csaba mérnököt (telefon: 0740 649 057).

Pillanatnyilag a régi gyümölcsfajtáink iránti érdeklődés szerfeletti. Csak egy-két példa: Juhos Csaba sepsiszentgyörgyi vállalkozó olyan őshonos fákkal telepítette be szacsvai gyümölcsösét, amelyeket édesapja, a barátosi pomológus nyugalmazott tanítómester szaporított saját kertjében.

Juhos tanító bácsi volt a mindenese egykor a barátosi általános iskola sikert és hasznot hozó csemeteiskolájának. Magyarósi András fiatal sepsiszentgyörgyi családapa Árkoson vásárolt kertjét csak őshonos példányokkal telepítette be, amelyből nem hiányzik a cigányalma, a fehér batul és a törökbálint sem. Közel sem tartunk ott, ahol nagyapáink. Sepsiszéken ugyanis, de máshol is voltak olyan falvak, ahol számos vadoncot beoltottak, kiültették a falu-, a legelő- és erdőszélekre, tüskés bokrokkal körülvették, hogy megvédjék a vadnyulak és a kecskecsordák pusztításaitól, évek múltán pedig emberöltők örvendtek erdő-mező gyümölcsáldásának.

– A génmentésbe jó volna bekapcsolni Hétfalut, az egész Barcaságot, ahol Magdó János mutatott hajlandóságot a mozgalom felvállalására. Hasonló hagyományos mentőmunkát végez a sepsiszentgyörgyi Háromszéki Közösségi Alapítvány, Bereczki Kinga és Fleckhammer Ottó fővédnök. 

Háromszék, ez a jellegzetesen más és különálló gyümölcstermesztő tájegység mindenképpen megérdemelne egy tízhektáros gyümölcsgénbankot, őshonos alanyfagyűjteményt – fejezte be Kádár Tibor Sándor.

Kisgyörgy Zoltán
Háromszék