környezetünk  

2012.01.11 | 13:43 Vadmenedék lehetett Szibéria az utolsó jégkorszak alatt

Szibéria az utolsó jégkorszak idején menedékként szolgálhatott a növényeknek és állatoknak.

A régióból begyűjtött ősi DNS figyelemreméltóan stabil állati és növényi életről fest képet a zuhanó hőmérsékletek kereszttüzében. Az eredmények segíthetnek előre jelezni, az ökoszisztémák hogyan adaptálódnak majd a jövőbeli klímaváltozáshoz.

Szibéria, Kanada és Alaszka állandóan fagyott talaja prehisztorikus növények, gombák és állatok DNS-ét őrzi. James Haile, a perthi Murdoch Egyetem kutatója szerint hatalmas molekuláris fagyasztóként működnek. A gleccserjég szintén tartalmazhat ősi DNS-t, azonban az örökfagy sokkal elterjedtebb, mint a jég, így ennélfogva teljesebb képet nyújthat a prehisztorikus klímaváltozás hatásairól – mondja Haile.

Decemberben egy nemzetközi konferencián ő és kollégája, Eva Bellemain, oslói kutató felfedte a szibériai örökfagyból származó DNS elemzése révén nyert első eredményeket. A mintákat 15 ezer – 25 ezer éves fagyott üledékből nyerték ki, amelyeket Szibéria északkeleti részén, Csukotka déli területén gyűjtöttek be.

Koruk igen jelentős, mert körülbelül 20 ezer évvel ezelőtt a hőmérsékletek lecsökkentek, és jégtakarók borították az északi félteke nagy részét, azonban Szibéria, Kanada és Alaszka bizonyos területei úgy tűnik, jégmentesek maradtak. Az ezen régiókban felfedezett fosszíliák és pollenek azt sugallják, hogy a régiók a fagyos időszak alatt a növények és állatok menedékéül szolgálhattak, azonban Bellemain gomba DNS-hez fordult, hogy még teljesebb képet kapjon a környezetről. Számos gomba növényekkel táplálkozik, így jelzi, ha volt akkoriban a környéken növényi élet.

23 örökfagy-minta segítségével Bellemain mintegy 40 gombacsoportot azonosított, melyek az utolsó jégkorszak folyamán virágoztak fel. „Nem számítottunk arra, hogy ilyen sok csoportot találunk” – mondta. A gombák változatossága azt sugallja, hogy bőséges növényközösség élt Szibéria északi területén, mely eltartotta őket.

A növények eme bősége emlősök változatos csoportjának életét is biztosíthatta, és a minták tényleg tartalmaznak DNS-t gyapjas rinocéroszoktól (Coelodonta antiquitatis), gyapjas mamutoktól (Mammuthus primigenius), rénszarvasoktól (Rangifer tarandus) és jávorszarvasoktól (Alces alces). Koruk 15 ezer – 25 ezer évvel ezelőtti tartományra néz vissza.

Mindeközben Haile és Tina Jørgensen, koppenhágai kutató ősi DNS-t alkalmazott pollen és fosszilis bizonyítékokkal, hogy rekonstruálja a Szibéria északi részén lévő Tajmir-félsziget Tajmir-tava körüli növényi életet. A tó körüli öt lelőhelyről begyűjtött 18 mintával mintegy 66 növénycsoportot azonosítottak, melyek 46 ezer – 12 ezer évvel ezelőtt ott éltek annak ellenére, hogy a régióban a hőmérsékletek mintegy húsz fokkal ingadoztak ezen időszakban. „Meglepett, hogy ilyen sokáig stabilan fennmaradt az élő környezet” – mondja Jørgensen.

Haile és csapata szeretne más mintákat is kielemezni, hogy felfedje, a prehisztorikus flórát és faunát Kanadában és Alaszkában hogyan érintette a klímaváltozás.

hirado.hu/New Scientist