A középkorú nő jó vásárló volt: szerette a minőségi, friss, különleges dolgokat – így aztán a piacon is megválogatta, hol hagyja a pénzét. De ahova egyszer odakapott – hűségesen visszajárt, s minden alkalommal több ezer forintot hagyott a „kiválasztott” kasszájában.
Most is szokásos hétvégi nagybevásárlásra készült: húszcentis listán részletezve a szükséges dolgokat. Mivel a megszokott zöldségesét nem találta – gondolta próbára teszi a nemrég megnyílt, lerakat kínálatát. Volt ott minden: friss is, szép is – igaz drágábban, de nem lehetett oka a panaszra: mire végigtarolta a zöldséges rekeszeket csordultig telt a bevásárló-kosara. Az eladó lelkesen mért, szorzott, írt, majd kimondta a végösszeget:
- 6365 Ft lesz hölgyem. – tette elé a nyugtát a férfi.
- Lenne szíves adni egy műanyag szatyrot – elfelejtettem hozni magammal. – jegyezte meg nő foghegyről, miközben megpróbálta kiimádkozni a kabátja zsebéből a pénztárcát.
- Szatyrot? Hol él maga? Nem vagyunk mi jótékonysági intézmény, hogy csak úgy osztogassuk. Tudja, mennyibe kerül nekünk egy nyavalyás szatyor? – dörögte a férfi.
- Természetesen kifizetném. – szabadkozott az asszony fülig vörösödve. Majd hozzátette:
- Másképp nem tudom elvinni, amit vettem.
A férfi elkezdte visszadobálni a pultra halmozott árut a kosárba:
- Ezt hamarabb is mondhatta volna, most stornózhatom az egészet. – dohogott.
- Tényleg nincs egy táskája? –próbálkozott újra.
- Mondtam már: nincs. Az ilyenek miatt, mint maga szennyeződik halálra a bolygó. Méteres torlaszokat hord a szél az eldobott nejlon-tasakokból.- tartott rögtönzött kiselőadást a férfi. A nő megszégyenülten hátat fordított, és elindult a kijárat felé, de még mielőtt kilépett volna foghegyről még odavetette:
- Ne oktasson ki engem! Mert jobb, ha tudja: az ilyenek miatt, mint én – akár be is zárhatja a boltját!
S igaza lett: a lerakat, ma már nem üzemel.
Óvja a környezetet a durvaságtól!
http://www.bien.hu/
Kommentáld!