Székely-Magyar Erdélyből ("Siculo-Hungarian of Transylvania"), nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója, a tibeti-angol szótár megalkotója.
1784. március 27-én szegény sorsú székely
kisnemesi család hatodik gyermekeként megszületett Csoma Sándor.
Édesapja Csoma András határőr katona, édesanyja Getse Krisztina. Április 4-én megkeresztelték. 1790-ben megkezdte tanulmányait az elemi iskolában. 1799-ben édesapjával felgyalogolt Nagyenyedre, és beiratkozott a Bethlen Kollégiumba,
ahol „szolgadiákként” kezdte meg tanulmányait: kisebb munkákkal pénzt
keresett, abból fizette tandíját.
Már enyedi diákként érlelődött benne a
gondolat, hogy fel kell keresnie ősei hazáját. 1807-ben befejezte gimnáziumi, 1815-ben befejezte főiskolai tanulmányait.
Elindult Németföldre, Bécsben konzultált Ujfalvy Sándorral, majd egy – valószínűleg – heidelbergi tartózkodás után ment Göttingenbe. 1816–1818 között a Göttingeni Egyetem angol ösztöndíjas hallgatója volt, Johann Gottfried Eichhorn tanítványaként orientalisztikával foglalkozott. Ekkor már 13 nyelven írt, olvasott. Tanulmányai után hazatért Erdélybe, és felvette a kapcsolatot a kolozsvári tudóskörrel, Döbrentei Gáborral, Gyarmathi Sámuellel, Kenderesi Mihállyal. 1819. november 24-én Csoma Sándor Nagyenyedről indult útjára. November 28-án a Vöröstoronyi-szorosnál lépte át szülőföldje határait. Így írt egyik levelében:
„Elhatároztam,
hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván
mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem,
melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában,
és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra
nemzetem történetében
-----------------------------------------------
1842-ben megkísérelte a Lhászába
való eljutást. A Mahananda folyón vízi úton haladt, ahol a mocsaras,
egészségtelen éghajlatú vidéken gyalogosan kelt át, és maláriát kapott.
Március 24-én megérkezett Dardzsilingbe. Április 4-én súlyos rohamok
kínozták, egészségi állapota a láz következtében nagyon leromlott.
Április 11-én, reggel 5 órakor földi élete véget ért. Másnap a
dardzsilingi európai temetőben helyezték végső nyugalomra, a Himalája harmadik legnagyobb csúcsa, a Kancsendzönga (KangchenDzö-nga) árnyékában.
1845-ben sírja fölé az Ázsiai Társaság emelt emlékoszlopot. 1858-ban gróf Széchenyi István halála előtt lefestette Csoma síroszlopát, bekereteztette, és az alábbi feliratot vésette bele:
„Egy
szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó
hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a
magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától
alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.”
Kommentáld!