KOVÁCS JÁNOS (Szeghalom,
1816. nov. 9. – Szalacs, 1906. dec. 7.): tanár, zoológus.
Szülővárosából először Hajdúszoboszlóra került, majd tanulmányait a
debreceni kollégiumban (1833), azután a berlini egyetemen folytatta,
ahol főleg természettudományokkal foglalkozott.
1846–56 között a Tisza
család geszti birtokán Tisza Domonkos nevelője volt. Ezekben az években
kezdte meg
természettudományos kutatásait, először a Sárréten,
majd a bihari Rézhegyekben, ahol szén és aszfalt előfordulásokat
kutatott. Tanítványa betegsége miatt, annak kíséretében jutott el
először afrikai helyszínekre.
Beutazta Egyiptomot, és az ott gyűjtött
értékes állat-, növény- és ásványkőzet-gyűjteményét az Nemzeti Múzeumnak
ajándékozta. 1856-tól, hazatérésétől a debreceni
kollégium tanára volt nyugalomba vonulásáig (1896).
Alakját Móricz Zsigmond is megörökítette a Légy jó mindhalálig
Názó tanár urának személyében. Arany Jánoshoz meleg barátság fűzte,
személyesen ajánlotta őt a Tisza család figyelmébe utódjául, új
házitanítónak.
Első volt a magyar
természetbúvárok közül, aki Afrikában kutatóúton járt s erről
jegyzeteket készített. Útinaplója sajnos 1944-ben megsemmisült, ezért a
Nílus völgyében tett utazása és kutatásai jelenleg csak a
Természettudományi Társulat ülésén, 1856-ban tartott beszámolója alapján
ismertek. Korának számos hazai és külföldi természetbúvárával tartott
fenn kapcsolatot.
Szokjo
Kommentáld!