150 közmunkás engedély nélkül pusztítja a védett Debreceni Nagyerdő élővilágát. A közmunkások feladata a nem őshonos cserjék irtása volt a védett területen.

Ez még akár hasznos is lett volna, csak épp nem nagyon volt senki, aki meg tudta volna különböztetni a zöld juhart a mogyorótól vagy a bodzától. Így gyakorlatilag a védett erdő teljes cserjeszintjét eltüntették a közmunkások, feldúlva az erdő talaját is a gyökerek után kutatva.

A Debreceni Nagyerdő parkerdei része – melynek egy darabja még NATURA 2000-es terület is – nagy átalakuláson ment keresztül az elmúlt évben. Parkrekonstrukció címén közel egymilliárd forint értékű uniós támogatással „megújult”. A kivitelezőkön és a megrendelőkön kívül kevesen értik, miért kellett a Békás-tó környékét lebetonozni, a békákat száműzni, és az őshonos mocsári nőszirmokat lecserélni afrikai származású kafferliliomokra. A legnagyobb felháborodást a park nagy részének bekerítése váltotta ki, de a lakossági és civil tiltakozások ellenére felépült egy igényesnek és szépnek nem nevezhető szimpla drótkerítés. E csúfság eltakarására itt, az Alföld közepén több helyen bükköt ültettek a kerítés tövébe vegyesen borostyánnal és még néhány nem épp az alföldi tölgyesekre jellemző dísznövényekkel.

Február elején, amikor már sokan azt gondolták, több kárt nem lehet tenni ebben az erdőben, teherautókkal és százötven közmunkással szállta meg a területet a Dehusz Kft. A városban ez a cég foglalkoztatja a jobbára utcaseprést, és szemétszedést végző közmunkásokat. A közmunkások feladata a nem őshonos cserjék irtása volt a védett területen. Ez a munka még akár hasznos is lett volna, csak épp nem nagyon volt senki, aki meg tudta volna különböztetni a zöld juhart a mogyorótól vagy a bodzától. Ebből lett az, hogy gyakorlatilag a védett erdő teljes cserjeszintjét eltüntették a közmunkások feldúlva az erdő talaját is a gyökerek után kutatva. Ezzel veszélybe került az épp nyíló védett téltemető egyetlen megmaradt itteni populációja. A téltemető eredetileg három helyen élt itt, az egyik helyén egy parkoló, a másikén pedig egy betonplacc van, amin akadálymentesen lehet sétálni az erdőben.

 Közmunkás természetkárosítás
A képre kattintva galéria nyílik.

A helyi TerepSzemle Stúdió Környezetvédelmi Egyesület több csatornán is jelezte aggodalmát, aminek köszönhetően legalább a téltemetők utolsó itteni állománya megmaradt. (Mindezt megelőzően nemrégiben egy közös területbejáráson segítettek a téltemető állományának körülhatárolásában). Az egyesület más helyi civil szervezettel együtt kifogásolta azt is, hogy 2008 óta nem készült el a városi védett területek kezelési terve. Ennek a dokumentumnak többek között épp az lenne a célja, hogy az ilyen barbár természetkárosítás ne történhessen meg, főleg ne városi megrendelésre. De az igazán furcsa dolgok csak ez után jöttek. Kiderült, hogy a Dehusz Kft. semmilyen engedéllyel nem rendelkezik a munka elvégzésére, bár azt nem is hiányolták, hiszen a várostól kapták a megrendelést. Furcsa magyarázat, de aki ismeri a helyi önkormányzati, közigazgatási viszonyokat, ezen meg sem lepődik, a jegyzői hivatal sajátos törvényértelmezése miatt rendszeresen hoz természetvédelmi ügyekben megkérdőjelezhető érvényű döntéseket. Az egyesület ezután bejelentést tett a hatósághoz a természetkárosítás miatt, de az aktatologatással csak a helyi jegyzőig jutott el ismét az ügy. Ezután magasabb hivatali szinten jelezték a problémát, ami után a megrendelő, Debrecen város jegyzője ma (feburár 10-én) azonnali hatállyal megtiltotta a munkavégzést, az érintetteket pedig közös munkamegbeszélésre hívta. (Igaz, a megrendelést nem a jegyző, hanem egy másik osztály küldte a Dehusznak.) A munka mától leállt, de már így sincs hol költenie ebben az évben sok védett madárnak.

Csak becsülni lehet, hogy a talaj átforgatásával hány telelő béka pusztult el. Eltűntek a területről a fészkelő-, búvó-, és táplálékot adó mogyoró és bodzabokrok is. Így néma tavasz várható a „rehabilitált” védett erdőben. Az ügy pikantériája, hogy 2013-ban az akkori engedély szerint elvileg ezt a munkát már elvégezte az akkor nyertes kivitelező Keviép Kft. És ez további kérdéseket vet fel. Hogyan vette át a kivitelezést a város? A Keviép Kft. leszámlázta-e az el nem végzett cserjeirtást, amit most a közmunkások végeznek helyettük? Ezt a részt kifogásolta a város, és nem használták fel az erre rendelkezésre álló fedezetet a pályázatból? Miért nem garanciában, az egykori kivitelező végzi el a mostani munkát? És a város vagyonának gazdái miért nem vigyáznak ennek a jobb sorsra érdemes, megcsonkított erdőnek legalább az utolsó kis töredékére?