Mielőtt bezárta volna a házat, tudni akarta, vajon üres-e az épület, de a létszámellenőrzésen hiányzott egy macska. „Nemrég még az étkezőben aludt” – jött a válasz.
A különös beszélgetés Hemingway egykori otthonában hangzott el, Key Westen, ahonnan én is nehezen szakadtam el a látogatási idő végén. Az író miatt is nagyon erős hangulata van a háznak, de a különlegességét csak fokozza az itt élő 54 macska, akik mind egy-egy hírességről kapták a nevüket.
Hemingway kilenc éven keresztül, 1931 és 1939 között lakott a floridai Key West településen feleségével, Pauline Pfeifferrel. Talán a szabad, nyitott hangulat, a ragyogó kék ég vagy a számos nagyszerű bár az oka, de a városka mindig is sok művésznek adott otthont. Az író pályafutásában ez a kilenc év kimagaslóan gyümölcsöző volt, ekkor született számos híres regénye, például A Kilimandzsáró hava vagy a Francis Macomber rövid boldogsága. A könyvek szinte azonnal az eladási toplisták élére kerültek, a házaspár igencsak jómódban élt. Ők építették meg itt a villa mellett Key West első úszómedencéjét is, ami a korabeli viszonyok közt elképesztően drága volt. Túravezetőnk kacsintva mesélte, hogy ez ráadásul a feleség bosszúja volt ura hűtlensége miatt. Történt ugyanis, hogy Hemingwayt egy amerikai lap Spanyolországba küldte a polgárháborúról tudósítani, ahol ő ott összejött egy hölggyel. Pauline bosszúból lebontotta Hemingway imádott boksz ringjét és annak helyén csináltatta meg a medencét. A költségekre jellemző, hogy míg pár évvel korábban a házat a telekkel 8 ezer dollárért vásárolták, a medence 20 ezer dollárba került. Hemingway hazatérvén dühösen szemlélte a medencét, és a legenda szerint elővett egy pénzérmét, majd a földhöz vágta. „Ha így szórod a pénzem, legyen az utolsó pennym is a tied” – kiáltotta, haragosan. Pauline humorérzékére jellemző, hogy az érmét ott hagyta a földön, üveglappal fedette le, és a fényűző partikon vidáman mutogatta a vendégeknek. Több évtized távlatából mi is meg tudtuk nézni és persze a túra résztvevői nem hagyták ki a fotólehetőséget.
A híressé vált utolsó penny
Vezetőnk, bár sokadjára meséli ezt el, láthatóan még mindig csodálkozva rázza a fejét, amikor odaér a történetben, hogy az író halála után mindössze 80 ezer dollárért adták el a házat. A szerencsés vásárló nem sokáig tudta élvezni az új otthonát, ugyanis lépten-nyomon kíváncsi, nyakukat meresztő turistákba botlott az utcán, de időnként a saját kertjében is. Nem is bírta sokáig, inkább átalakította múzeummá a házat – és ez a mai napig így üzemel. A tulajdonosnak esze ágában nincs eladni, de nem bánja, hogy nem tud benne élni.
Az író töretlen népszerűsége a városban nem csak a turisták véget nem érő sorából mérhető le, de az évente megrendezett Hemingway hasonmás versenyen is. „Képzeljék, amikor 500 Hemingway van itt!” – lelkendezett a vezetőnk. No, de térjünk vissza Liz Taylorhoz, aki nem más, mint egy macska! Méghozzá nem is akármilyen!
A ház körül lebzselő macsekok fele különleges kórral él, ez a polydactylia (sokujjúság), ami arról ismerhető fel, hogy nem 18 (mint általában, mellsőkön 5-5, hátsókon 4-4) lábujjal, hanem extra ujjakkal rendelkeznek. Hemingway első macskájának is egy ilyen genetikai rendellenessége volt. A kolónia őse Snow Ball, avagy Hógolyó volt. Gazdája, Harold Stanley kapitány Massachusettsből hajózott Key Westre kedvenc macskájával és mindketten nagy tiszteletnek örvendtek a kikötő kocsmáiban. Itt ismerték meg Hemingwayt, akit elvarázsolt a különös macska, így amikor annak kölyke lett, a kapitány ajándékba adott neki egyet. Az első cica imádata vezetett a többihez, és az író egyre gyarapodó cicagyűjteményét hírességekről nevezte el. Ez a hagyomány ma is él, úgyhogy az 54 macska mindegyike egy-egy ismert emberről kapta nevét. Megtalálható itt Humphrey Bogarttól Ginger Rogersen át Sophia Lorenig a színészvilág minden nagysága. Mivel a többujjúság nem zavaró az ő életükben, a hagyaték őrzői ma is törekszenek arra, hogy ez a vérvonal megmaradjon.
Látogatásom idején Hemingway ágyán épp Daisy Buchanan pihent, a Nagy Gatsby női főhőse. Zavartalanul aludt, amíg mi fáradhatatlanul fotóztunk, aztán amikor felébredt, vezetőnk ölbe vette, hogy közelről is megmutassa tappancsait. Ezt csak ő teheti meg, a látogatóknak szigorúan tilos felvenni a cicákat, bár az nincs tiltva, hogy ők az ölünkbe üljenek, ha épp arra szottyan kedvük – mint ahogy ez meg is történt egy fiatalemberrel a kertben.
A cicák egészségi állapotát hetente egyszer állatorvos ellenőrzi, és mind a látogatók, mind az alkalmazottak rengeteg szeretettel veszik körül őket. Így eszük ágában nincs elszökni, bár nem is tudnának, a telket magas kerítés veszi körbe. Egyszer, jó egy évtizede azonban nyoma veszett Scott Fitzgeraldnak. „Képzeljék, megkérdezte egy látogató, eladó-e a cica, és amikor kategorikusan nemet mondtunk, csak megvonta a vállát. Aznap már nem került elő a kérdéses macska. Úgyhogy azóta árgus szemekkel figyelem, melyik macskabolond látogatónál van feltűnően nagy táska!” – tette hozzá nyomatékosan kalauzunk, aki láthatóan még mindig nem tért napirendre a történtek felett.
Mikor nagy nehezen kiterelték a látogatókat a kertből, a macskákat is sikerült összeszedni a ház kényelmes foteljeiről és a könyvesbolt eldugott polcairól. Liz Taylor is megkerült, úgyhogy a cicák megkapták a vacsorát és nyugovóra térhettek a villát imitáló macskaházukban.
Írta és fényképezte: Kisgyörgy Éva - www.travellina.hu
.png)
Kommentáld!