„A University College Dublin kutatói egy nemzetközi program keretében érkeztek hazánkba, amelynek célja Európa őskori népességének genetikai és stabilizotópos elemzése több hazai kutatóhellyel együttműködésben. A különböző lelőhelyeken gyűjtött emberi csontmintákból adatbázist készítenek, ennek segítségével a Kárpát-medence és Európa őskori népességváltozásait, valamint az egykor itt élt népességek táplálkozását, életmódját vizsgálják. Ez tovább formálhatja az írott történelem előtti időkről szóló információinkat” - mondta el aműemlékem.hu magazinnak Rezi Kató Gábor régész, az aggteleki Baradla-barlang kutatásának projektvezetője. „Persze ezen kívül is érdekesek az itteni temetkezések. Bár már sokat föltártak, még mindig hatalmas mennyiségben kerülnek elő embercsontok, töredékek, temetkezési emlékek, edények, kő- és csonteszközök.”
A Baradla-barlang régészeti kutatása 1856-ban kezdődött, amikor Schmidl Adolf őslénytani leleteket gyűjtött itt. A barlang ősemberkutatásának úttörője azonban Nyáry Jenő volt, aki 1876-77-ben három alkalommal ásott a barlangban. Ő volt az első, aki szinte érintetlen területeket tárhatott fel a legfontosabb, legértékesebb részeken, a Pitvarban, a Csontházban, a Denevér-ágban és a Temetkezési-folyosón. Nyáry az eredményeiről egy érdekes publikációban számolt be, amelynek talán legérdekesebb része volt a Temetkezési-folyosón feltárt, kétszer két sorba fektetett sírok leírása. A kutató eredményeinek nagy hatása volt a turini száműzetésben élő, idős Kossuth Lajosra is, aki nagy terjedelmű tanulmányban elemezte és méltatta a művet – igaz, ebben szerepet játszhatott a nosztalgia is, hiszen Kossuth fiatalemberként járt a barlangban.
Ezt követően többször is végeztek kutatásokat, ám a második világháború után a látogatói útvonalakat szinte mindenféle kontroll nélkül építették ki. Feltárást a barlang előtt Korek József, régész 1969-ben tudott végezni, miután két évvel korábban Vértes László, ősrégész arról írt, hogy a tereprendezési munkálatok során egy hatalmas neolit telep leletanyagát pusztították el és dobták ki. Ezt a neolit telepet kutatta 1994-ben Rezi Kató Gábor is. „Sajnos a neolit telepnek a kiterjedését ma már nem lehet meghatározni, hiszen a házmaradványok java elpusztult” – tudtuk meg a régésztől. „Azt azonban valószínűsíthetjük, hogy az élet többnyire a barlang előtt folyhatott, a járatokba csak szükség esetén, illetve különböző szertartások, temetések miatt mentek le. Talán éppen a barlangi rítusok kiszolgálójaként jött létre a település is. Az egyik barlangi teremben egy nagyobb tűzrakó helyet azonosítottunk, feltehetően valamilyen rítus része lehetett az ott folytatott tevékenység. Nem rég új, furcsa temetkezési módot is találtunk: kis kőmedencékbe helyezték az elhunyt gyermekek, újszülöttek holttestét, a csontok pedig a cseppkőképződés miatt a megszilárdult kioldott anyag alá kerültek, így volt olyan csontváz, ami mellett szinte naponta elhaladtak a barlangászok, mégsem vették észre.”
Írta és fényképezte: Kovács Olivér
A teljes cikk és további képek a mintavételről a műemlékem.hu magazinban.
.png)
Kommentáld!