Egy 2100 éves, állatinak hitt egyiptomi múmiáról derült ki, hogy valójában emberi maradvány. A „sólyommúmia” valójában egy elvetélt magzaté, aki az anenkefália nevű ritka betegségben szenvedett. Az anenkefália következtében a magzat agya és koponyája nem fejlődik ki megfelelően, csökevényes marad.
„A koponyája egész felső része egyáltalán nem alakult ki” – jelentette ki nyilatkozatában Andrew Nelson, a Nyugat-Ontariói Egyetem bioarcheológusa és antropológusprofesszora. „A gerinccsigolyák nem záródtak össze. Fülcsontjai a feje hátulján találhatók.” A múmia így már két ismert egyiptomi múmia egyike, amelyeken felfedezték ezt a betegséget.
A múmiát 1925-ben adományozta a brit Maidstone Museumnak egy helyi orvos, és néhányszor ki is volt már állítva. „Fogadalmi sólyommúmiának hittük, a külső borítása miatt” – mondta Nelson. A múmia külső borítása – len- vagy papiruszrétegek sokasága, melyet díszített gipszréteg borít – valóban sólyom alakú. Nelson és tudóscsapata mikro-CT-vel vizsgálták meg a múmiát, amellyel úgy tudtak magas felbontású képeket nyerni, hogy fizikailag károsítaniuk kellett volna a múmiát.
Úgy találták, a magzat a 23. és 28. hét között járhatott, amikor a vetélés bekövetkezett. „Tragikus pillanat lehetett a családnak, hogy elveszítették gyermeküket, és hogy egy nagyon furcsa kinézetű magzat jött világra” – mondta Nelson. „Egy nagyon különleges egyén volt.” A magzatot úgy tűnik, gondosan mumifikálták. Emellett a külső gipszborításon található egy ábrázolás, melyen Ozirisz, az alvilág egyiptomi istene egy koporsókereten fekszik, felette Ízisz és Neftisz istennők állnak. Felette a ba (a lelket szimbolizáló, emberfejű madár) repül, afölött pedig az udzsat-szem található, amely a védelem és a jó egészség jelképe.
Hatalommal bíró múmia?
A múmia bírhatott egyfajta „hatalommal” a korban, mivel magzat volt, mondta Nelson. „Ez a feltételezés egy római kori jogi keresetből ered, amelyben egy földműves arra panaszkodik, az ember, aki a gabonáját lopta, egy magzattal akadályozta meg abban, hogy megállítsa őt.” A történet szerint a tolvaj egy magzatot dob a földműves felé, és „a magzat ereje olyan nagy volt, hogy a földműves és több falusi vén is tehetetlenül ledermedt” – mondta Nelson.
Senki sem tudja, hol és hogyan temették el ezt a múmiát, vagy hogy volt-e az idők során bárki, aki megkísérelte volna a magzatmúmiához kapcsolt hatalmat vagy erőt felhasználni. Az egyetlen másik anenkefáliás egyiptomi múmiáról 1826-ban Étienne Geoffroy Saint-Hilaire írt, aki szerint azt egy „lerakatnyi fogadalmi páviánmúmia között” találták. Nelson csapata eredményeit nemrég egy múmiakutatásról szóló rendkívüli konferencián adta elő a Kanári-szigeteken.
Kommentáld!