Frasassi Csodálatos Barlangvilága
A
kanyargó járatok és a fenséges mészkőképződményekkel ékes palotaszerű
csillogó termek labirintusa elvarázsolt föld alatti birodalomba
kalauzol.
Az
olaszországi Ancona tartományban fekvő Frasassi-szurdok környékén
1971-ben egy barlangkutató csoport az évszázad egyik legizgalmasabb
barlangászati felfedezését tette. Az Appenninek vonulata alatt 13 km
hosszan kanyargó járatok és üregek rendkívüli labirintusára bukkantak.
A
szövevényes barlangrendszer folyosóin tiszta vizű tavacskákban és sáros
mélyedésekben térdig gázoló csapat döbbent ámulattal szemlélte maga
körül a zseblámpák gyenge fényében meg-megcsillanó cseppkövek földből
kinövő kristályoszlop-erdejét. Ahogy egyre mélyebbre hatoltak a föld
alatti világ - mint utóbb kiderült, barlangok elképesztően kiterjedt
láncolatának - hideg, nyirkos levegőjében, óriási, márványszerű oszlopok
és jégréteggel borított, finom sziklacsipke-függönyök fantasztikus
díszlete, a több mint egymillió éves erózió döbbenetes munkája kezdett
kibontakozni előttük.
A
meredek sziklafalak között jó 3 km-en át kanyargó Frasassi-szurdokot az
Esino mellékfolyója, az Appenninekben eredő és északkeleti irányban az
Adriai-tenger felé tartó Sentino mélyítette ki. A szurdok meredek
mészkőfalában barlangnyílások sorakoznak.
Az egyikben, az Il Sanctuaria della Grottában
(Barlangszentély) egy Santa Maria del Frasassinak szentelt XI. századi
kápolna található, valamint egy nyolcszögű templom, amely 1828-ban XII.
Leó pápa megbízásából épült. A ma Frasassi-barlangok néven ismert
káprázatos föld alatti csodavilág felfedezésével Anconának ez az addig
kevéssé ismert zuga nemzetközi hírű lett.
Elvarázsolt világ
A mélyen bordázott álló és függő cseppkövek kísérteties
hangulatot keltenek a Nagy Szélbarlangban, a Frasassi-barlangrendszer
legnagyobb termében.
Fenséges csodák
Az vízcseppekből lerakódó forrásmészkő bizarr
szobrok és hatalmas, virágszerű kőcsipkék
fantasztikus sokaságát
hozza létre.
A
szurdokot körülvevő hegység jellegzetes karsztvidék (a karszt a
geológusok szóhasználatában olyan mészkő-alakzatot jelöl, mely az esővíz
szénsavtartalmának oldó hatására formálódik, pusztul). Az ilyen
területek jellemzői az egymásba érő barlangok, víznyelők, búvópatakok.
A
Frasassi-csoport számos barlangrendszerből tevődik össze. A legnagyobb a
La Grotta Grande del Vento, a Nagy Szélbarlang. A látogatók sima úton
juthatnak be mintegy másfél km-re a mészkőhegy belsejébe. Egy sziklába
fúrt rövid alagúton áthaladva katedrális méretű terem impozáns látványa
tárul fel, amelynek közepén az eddig nem teljesen feltárt
Ancona-szakadék tátong.
Nem
messze tőle az Il Gigante, az Óriás mélyen bordázott, hatalmas
mészkőoszlopa mered a magasba. Vele szemben a La Cascata del Niagara -
Niagara-vízesés - aláhulló víztömegre emlékeztető mészkőképződménye
látható, amely a névadó zuhatag robaját és szüntelen zúdulását idézi
elénk. A föld alatti labirintusban beljebb haladva találjuk a szemet
gyönörködtető La Sala delle Candelinét, a Gyertyák Termét. A terem
padozatán megannyi fehéren csillogó cseeppkő áll, amelyek egy sekély
tavacskából nőnek ki, akár a fénylő gyertyák; tövüket fehér kelyhek
veszik körül. Szépségüket csak emeli a sejtelmesen derengő,
képzeletmozgató megivlágítás.
Bár
a barlanrendszer elsősorban geológiai jelentősége és nem mindennapi
szépsége miatt ismert, a speciális föld alatti környezetben kialakult
állatvilága is figyelemre méltó. A sötétség és a táplálék szűkös volta
ellenére az állandó hőmérsékleten és a magas páratartalomban gazdagon
tenyésznek itt az egysejtűek, férgek, ászkák és rákok, sőt barlangi
vakgőték is előfrodulnak a Frasassi vizeiben. A legnépesebb állomány a
denevéreké: nappal a La Grotta del Nottole, a Denevérbarlang mennyezetén
pihennek, alkonyatkor szárnyra kapnak, hogy táplálékot szerezzenek.
"Gyertyafényes" Barlang
Az elragadóan szép Gyertyák Termében az álló cseppkövek
gyertyaszerűen nőnek ki a talajból; néhányuk a mennyezet-
ről aláfüggő cseppkővel egybeolvadva kőoszlopokat alkot.
Végtelen szépség
A Végtelen Termének ragyogó alabástromszerű álló cseppkőrengetege
lélegzetelállítóan szép látványt nyújt. A mesterséges fényben
csillámlósziporkázó oszlopok lenyűgöző hatást keltenek.
Melléklet:
MÉSZKŐBARLANG
A
mészkőbarlangokat és a bennük található képződményeket, mint amilyenek a
Frasassi- és a kínai Kujlin-barlangok káprázatos termeit is ékesítik, a
víz és az idő alkotta meg.
Az
esőcseppek vize a levegőből kis mennyiségű szén-dioxidot köt meg, és így
savassá válva oldja a mészkő anyagát, a kalcium-karbonátot. A kőzet
repedésein leszivárgó esővíz a mészkövet feloldva lassan víznyelőket és
kürtőket alakít ki. A vízszintes repedésekbe behatoló víz búvópatakok,
föld alatti vízfolyások formájában tágítja a kőzet üregeit. Amikor a
vízszint lesüllyed, az üregek mint barlangok maradnak hátra.
Mesébe illő
cseppkőképződmények jönnek létre úgy, hogy a barlang mennyezetéről
aláhulló vízcseppek kalcium-karbonát-tartalma kiválik, és az egymásra
rakódó lehelet vékony mészrétegek fokozatosan függő cseppkövekké
(sztalaktitokká) nőnek.
A
kalcium-karbonát ott is kicsapódik, ahol a cseppek a barlang talajára
hullanak- ebből álló cseppkőoszlop (sztalagmit) keletkezik.
Kommentáld!