RUWENZORI: A HOLD HEGYEI

Afrika párafüggönybe burkolózó titokzatos hegyvidékét, a Ruwenzorit a síkságról az év tíz hónapjában lehetetlen megpillantani. Amikor a felhőfátyol végül felmelkedik hófödte csúcsok megindítóan fenséges körvonalai bontakoznak ki, melyek alatt ismert növények óriásira nőtt rokonai teremnek.

Az angol-amerikai újságíró és felfedező, Henry Stanley utolsó afrikai expedícióján, 1888-ban az Albert-tó délnyugati partján egy vizenyős, ködös helyen táborozott, amikor ritka látvány tárult a szeme elé.
Amint a köd délkeleti irányban feloszlott, "egy hóval borított hatalmas hegy körvonalait rejtő, különös formájú, elragadóan szép ezüstös felhő" kezdett előtűnni.

Stanley már korában hallott a Hold hegyeiről, ahol a görög matematikus és földrajztudós, Ptolemaiosz (90-168) szerint a Nílus ered. Egykoron a Hold hegyeit a Ruwenzori néven ismert hegylánccal azonosították. Stanley figyelte, mint oszlik el a köd, és rádöbbent, hogy amit lát, nem káprázat, hanem "egy valóságos hegy hatalmas tömege, hósapkával a csúcsán...Akor felsejlett bennem, hogy ez csak a Ruwenzori lehet."

1906-ban egy olasz expedíció  (melyet Abruzzo hercege vezetett) elkészítette a hegység első térképét. A Ruwenzori 120 km hosszú, északkelet-délnyugat irányú vonulata Zaire és Uganda határán húzódik. Bár alig 50 km-re fekszik az Egyenlítőtől, magassága miatt csúcsait örök hó borítja. Legmagasabb pontja az 5220 m-es Margherita, s számos további csúcsa megközelíti az 5000 m-t. Kelet-Afrika többi hegységétől, így a Kilimandzsárótól és a Kenya-hegytől eltérően a Ruwenzori nem vulkanikus eredetű. Gránitkőzete 2 millió évvel ezelőtt emelkedett ki, amikor a hatalmas földmozgások jelentős süllyedéseket és vetőket hoztak létre, például a Rift Valleyt (Nagy Hasadékvölgyet).

Pillantás a hegyre A Mount Baker körvonali bontakoznak ki a Bujuku-tó melletti hegyoldalakt borító párafüggöny mögül. Itt az egyébként mintegy 30 cm magas aggófű akkorára nő, mint egy fa, levélhossza pedig a 60 cm-t is elérheti.

Elvarázsolt erdő A fákról szakállszerűen lecsüngő zuzmók félelmetes valószínűtlen tájjá varázsolják a 3000-3500 m magasságban fekvő Bujuku-völgy köderdeit, amelyek uralkodó növénye az Erica arborea a csarab óriásira nőtt rokona. A botanijusok szerint e túlméretezett növényfajok evolúciós sikere a sok esőnek, az erős napsütésnek, a savas talajnak és a helyért versengő fafajok hiányának együttesen köszönhető.

Coronation- (Koronázás-) gleccser A Ruwenzori-hegység tetején az egyenlítői nap erős sugárzásának kitett jéghátak lekerekített párkányokat alkotnak, melyeket óriási jégcsapfüzérek díszítenek, elfedve a mögöttük rejtőző mély barlangokat.

A helyiek nyelvén Ruwenzori "esőcsináló"-t jelent. Az elnevezés találó: a hegység jókora terület időjárását befolyásolja. A Kongó-medence gőzölgő esőerdei felől érkező, vízpárával telítődött nyugati légáramlatokat a Ruwenzori felemelkedésre kényszeríti, páratartalmuk a magasban eső és jékristályok formájában kicsapódik. Ez az oka annak, hogy a hegycsúcsokat úgyszólván állandóan felhőtakaró borítja.

Az esők iszapot és törmeléket sodornak a Ruwenzori völgyeibe és a hegyek lábához. Ilyen vizenyős helyeken az elefántok és bivalyok által legelt sás és fűfélék 2 m-nél is magasabbra nőnek. Körülbelül 2000 m-es tengerszint feletti magasságtól a füves vidék helyét buja erdők veszik át, melyeket a szerváltól a háromszarvú kaméleonig különleges állatok sokasága népesít be. Számos madárfaj is otthonra talál a magashegyi régiókban - ölyvek, kányák, poszáták és ékkövekként csillogó apró nektármadarak.

3000 m-től felelfelé már nem hallani madárdalt és a többi állat is ritkul, ám a növényvilág annál szemet gyönyörködtetőbb. Sok faj, mint például az aggófüvek és azuzmók, amelyek a mérsékelt éghajlaton alacsony növésűek, ebben a magasságban irdatlan méreteket öltenek.

Az óriásnövények valóban földön kívüli világ hangulatát idézik, mely jól illik a Ruwenzori legendás nevéhez, a "Hold hegyei"-hez. Ptolemaiosz közel járt az igazsághoz, amikor leírta, hogy a Nílus forrásvidékét e titokzatos hegyek közt kell keresni. A csúcs közelében lévő gleccserek olvadékvizét és a bőséges csapadékot a Semliki, a Fehér-Nílus egyik forrásfolyója gyűjti össze.

A RUWENZORI NÖVÉNYZETI ÖVEI

A magasság növekedése ugyanolyan éghajlatváltozással jár, mintha a sarkok felé mennénk. Így az Egyenlítőn fekvő hegységek legmagasabb régióiban is magashegyi, illetve tundranövényzet alakult ki, akárcsak az Alpokban vagy a Himaláján.

SZAVANNA

A korallfa levél nélküli ágait skarlátvörös virágok díszítik.

Afrikai elefánt Természetes élőhelyei a hegyek lábánál elterülő magas füves térségek, de felkeresi a bambuszligeteket is.

Az elefántfű a völgyekben 3 m magasra nő.

Az akáciafákból valódi gumiarábikum nyerhető.

A lángvirág nevét élékpiros csészeleveleiről kapta.

A datolyapálma a folyók menti erdőkben vadon terem.

ESŐERDŐ

A vörös vagy erdei bivaly termete kisebb, színe élékebb vörös, mint a sztyeppéken élő fajé.

Az afrikai ostorfa és a sárgafa e régió jellemzője. Mindkettőt gyakran borítják kuszónövények. Az ostorfa kérge behasítva ciánhoz hasonló szagot áraszt.

A ruwenzori turákó nagy termetű madár, hossza a fél m-t is meghaladja. Ragyogó kék, fekete és karmazsinpiros színekben pompázik, melle smaragdzöld. Jellegzetes, más madáréval összetéveszthetetlen hangja a majmok kacagásához hasonlít.


BAMBUSZERDŐ

Az óriási erdei disznók Afrika legnagyobb vadon élő sertésféléi. Ezek a fekete bundás, erőteljes állatok kb. 160 kg-ot nyomnak, vállmagasságuk 1 m.

Az 1 m-nél is nagyobbra növő karom nélküli vidra mocsarakban és hegyi folyókban él. Lábujjainak csak a tövénél feszül úszóhártya.

Rousette gyümölcsevő denevérei (a "repülő kutyák") barlangokban tanyáznak. A tájékozódáshoz nemcsak a hangvisszaverődést használják, hanem a szemüket is.

A ruwenzori vidracickány apró, úszóhártyás lábú rovarevő. Erőteljes, lapos farkát úszás közben kormánylapátként használja.

Háromszarvú kaméleon. A helyi törzsek baljós jelnek tekintik, ha megpillantják a pikkelyes bőrű, vastag szemhéjú, forgó szemű hűllőt.

A mászófarkú repülőmókus a farka alatti csontkinövés segítségével mászik fára. Lábai közt ejtőernyőként működő bőrlebeny feszül.

A magashegyi bambusz 9-12 m magasra nő és 30 évenként virágzik.

A fán lakó orchideák, amelyek virágai narancssárga-karmazsinpiros csíkozásúak, a nagyobb fák ágvilláiban telepszenek meg.