Az Európai Év Fája 2019-es versenyének szlovákiai jelöltje egy kis kápolnát őrző nagylevelű hárs.

2002-ben Csehországban ötlötték ki a nyílt szavazásos Év Fája versenyt. Jelenleg 16 európai országban rendezik meg a saját versenyüket, és 2011-től az egyes országok győztesei már egymással is megmérettetnek.

Az Európai Év Fája 2019-es versenyének szlovákiai jelöltje az országos szavazás eredményeként a szakolcai (Skalica) járásbeli Kopcsány (Kopčany) község határában, az Antiokheiai Szent Margit tiszteletére szentelt kápolna mellett álló nagylevelű hársfa lett. A falu története régmúltra tekint vissza, első írásos említése 1392-ből ismert.

Az eredményhirdetés után néhány nappal a helyszínen jártunk egy barátommal, hogy élőben is megnézzük a fát, és akkor már a mellette álló kápolnát is. Itt azonban rögvest pontosítanom kell, hogy noha ma kápolnaként funkcionál ez a szakrális épület, ám a területét érintő kutatási eredményekből kitűnik, hogy a 18. századig plébániatemplomként szolgált. Ma már „csupán” búcsújáró kápolnaként működik.

Az egyhajós, szabálytalan négyszögű apszissal ellátott, évek óta felújítási munkálatok során szépítgetett templom 1995-től nemzeti kulturális emlékműnek minősül. Emellett UNESCO Világörökségi várományos. Régészeti kutatást először 1961-ben végzett itt Ľ. Kraskovská. Az idők során volt olyan vizsgálat, amely után építését a 13. századra tették, egy másik szerint a 9. század utolsó negyedében készült. Ma – egy a falazatban található fából vett minta dendrokronológiai vizsgálata alapján – ami az évgyűrűk számát alapul vevő kormeghatározási módszer – legvalószínűbbnek tartják, hogy a 950-es évek elején épülhetett. Annyi azonban biztos: ez Közép-Európa egyik legrégebbi, máig álló egyházi épülete, amelyen persze az évszázadok alatt többször végeztek átalakításokat. Ennek ellenére még láthatók a belső terében a korai középkorból származó falfestménymaradványok.
Újabban, a 2004-ben itt felfedezett sírokban ékszereket is találtak. Máig egyébként 70 sírra bukkantak ezen a helyen. Jelenleg a bájos küllemű, alapvetően helyi homokkőből készült, összességében szűk 12 méter hosszú és 5 méternél valamivel szélesebb építmény 3D modellezését végzik, valamint az 1998–2005 között nyert régészeti adatokat digitalizálják. Ottjártunkkor a körülötte található szántón – amellett, hogy a földeken régészeti feltárásra utaló nyomokat is – éppen mezőgazdasági munka folyt.

Holics felől érkezünk a kevéssel 2500 feletti lélekszámú Kopcsányba, jobbra az első utcába letérve jutottunk ki a falu melletti, jelenleg szántóföldek ölelésében álló enyhe szintemelkedésű helyen álló épület és a nagylevelű hársfa kettőséhez. Megjegyzem: innen jobbra, szűk egy kilométerre húzódik a mai cseh határvonal, ott fodrozódik a Morva (Morava) folyó. A Kopcsány körüli mesterséges dombok maradványairól úgy tartják, hogy a tatárjárás idejéből származnak.

Nagyjából 450 méterrel visszább a falu felé vezető út mellett látható egy másik olyan létesítmény maradványa, amely ugyancsak műemléki védelem alatt áll. Ez az úgynevezett vadkacsafogó, ami a 18. században épült ki, valószínűleg Johan Georg Schöpflin irányításával. Ez tulajdonképpen egy náddal jó magasan elkerített, mesterségesen létrehozott tó, ahol szárnytollaik végétől megfosztott szelíd kacsákat tartottak csalétekként, és amikor vadkacsák jelentek meg az égen, érthető módon jó terepnek vélték vizes elyet a megpihenésre, ám a lesben álló vadász, kutyás segítséggel, a tóból kivezető csatornákba terelte a szárnyasokat, amelynek a végén menekülő-útvonal helyett a fogóháló várta a szorult helyzetbe került vadkacsákat. 2018-ban azonban mindezt így már ne keresse senki; csupán a több boltívvel megépített vadászház romjait vehetjük szemügyre.

No de vissza a nyertes fához. Ez egy 20 méter magas, 210 centiméter kerületű, 235 éves nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos). Korához képest, még most is látványos. Merem mondani, a természet erejét, kitartását igazolja. A szlovákiai mezőnyben tizenegy fát utasított maga mögé, méghozzá kiemelkedő előnnyel. A kopcsányi nagylevelű hársra 9526-an szavaztak. A második helyezést elért 200 éves kislevelű hársra „csupán” 4190-en – ez a 16 méter magas és 300 centiméter törzskerületű fa az egykori Veselény (Riečnica) település területén zöldell; nevezett egykori falu földje ma Újbeszterce (Nová Bystrica) településhez tartozik. A harmadik helyezett egy 115 éves hegyeslevelű liliomfa lett, amely a betléri (Betliar) Andrássy-kastély parkjában áll, 26 méter magas, törzsének kerülete 95 centiméter.

Az Európai Év Fája megmérettetés azt a célt hivatott betölteni, hogy felhívja a figyelmet az ilyen éltes fák fontosságára, hiszen ezek, azon túl, hogy elsősorban éltető oxigént termelnek, Európa természeti örökségének is számítanak, tehát többszörösen is megérdemlik a törődést.