Egy tizenhat gyermekes, kispolgári családban született, bátyjával, Joseph-fel már korán találékony újítónak bizonyultak. Főként a repülés foglalkoztatta őket: Joseph 1777-ben egy magas épület tetejéről a maga készítette ejtőernyővel ugrott le, és a városka izgatott lakosainak legnagyobb megdöbbenésére épségben ért földet.
A legenda szerint a léggömb ötletét az adta, hogy egyszer a száradni kitett párnahuzat a tűzhelyből kicsapó meleg levegővel telt meg, és felemelkedett. Kevésbé romantikus, de valószínűbb feltételezés szerint a testvérek olvasták Joseph Pristley angol kémikus gázokkal végzett kísérleteiről szóló leírásait.
Régi illusztráció egy hőlégballonról.
FORRÁS: GETTY IMAGES
A testvérpár először a Cavendish által akkor felfedezett, a levegőnél könnyebb hidrogénnel próbálkozott. Mivel azonban az új gáz nagyon gyúlékonynak bizonyult, és nem találtak olyan anyagot, amely megbízhatóan tárolta volna, a meleg levegő felé fordultak. Először papírzsákokat tartottak a tűz fölé, és az egész a mennyezetig szállt fel. Később vékony textíliából, majd taftból készítették a zsákokat, amelyeket szalma és gyapjú égetésekor keletkező füsttel töltöttek meg. Mivel már hallottak Benjamin Franklin kísérleteiről, úgy gondolták, hogy a füstnek elektromos tulajdonsága van, azért száll felfelé.
Első, még papírból készült léggömbjük kigyulladt, a másodiknál töltés közben elszakadtak a tartókötelei. Mivel a város lakosai a kísérletek miatt már-már ördöngösségre gyanakodtak, a fivérek értesítették a Francia Akadémiát. Találmányukat 1783. június 5-én mutatták be először a nyilvánosság előtt: a mintegy tizenegy méter átmérőjű, vászonból és papírból készült, 245 kg tömegű, 800 köbméteres, utas nélküli ballont, mely hatalmas nézősereg és számos kiválóság jelenlétében Annonay vásárterén emelkedett a magasba. A gömböt előbb egy gödör fölé kötötték, amelyben szalma és fa égett, és nyolc embernek kellett tartania, amíg megtelt meleg levegővel. Adott jelre eleresztették, és a szerkezet nyílsebesen majdnem másfél kilométer magasra szállt, majd tíz perccel később, amikor lehűlt benne a levegő, másfél kilométerrel odébb épségben földet ért. A testvérek ekkor még azt hitték, hogy a titok nyitja a füstben rejlik, ezért a levegő melegítésekor nedves fát és ócska cipőt is égettek a „minél sűrűbb a füst, annál megfelelőbb” elv alapján.
A kísérlet sikere nagy lelkesedést keltett, és két hónappal később, augusztus 27-én a párizsi Mars-mezőn megismételték, de ekkor már hidrogénnel töltött gömbbel. Csodával határos módon a rendkívül tűzveszélyes ballon, amelyet égő fáklyák mellett vontattak helyére, nem robbant fel: simán felszállt, és háromnegyed óra múlva 25 kilométerrel távolabb landolt. Mivel az ottani parasztok a gonosz művének vélték és megtámadták, országos rendeletet adtak ki, amelyben ismertették a felfedezést.
A Montgolfier testvérek következő, 18 méter átmérőjű ballonjukat már a király jelenlétében bocsátották fel. A kosárban XVI. Lajos személyes parancsára kis ketrecben egy kacsát, egy tyúkot és egy birkát is elhelyeztek. A világ első légi utasai épségben értek vissza a földre, így az is kiderült: a repülés nem árt az élő szervezeteknek. A kakas ugyan kicsit megviseltnek látszott, de a beható vizsgálat tisztázta: nem a magasság ártott neki, hanem az, hogy a birka rálépett.
Az első emberi repülésre 1783. november 21-én került sor, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy maguk a feltalálók nem igyekeztek életüket a tudomány szolgálatában kockára tenni. Igazuk volt, amint az egy évvel később be is bizonyosodott: ekkor Joseph beszállt a Lyon városa számára tervezett ballonba, és súlyos sérüléseket szenvedett, amikor annak szövete elszakadt. A bátor úttörő szerepét Pilatre de Rozier és Francois Laurent, Arlandes márkija vállalta, mintegy félóra alatt kilenc kilométert tettek meg Párizs fölött.
A testvérek jelentős elismerésekben részesültek találmányukért: 1783-ban a Francia Akadémia tagjai lettek, 1788-ban nemességet és évjáradékot kaptak. Joseph más téren is sikeres feltalálónak bizonyult. Nem sokan tudják, de ő alkotta meg a hidraulikus kost (vízkalapácsot) 1791-ben: ez egy vízemelő erőgép, amely lényegében üzemköltség nélkül működik. 1796-ban a találmányt eladták az angol Boulton-Watt gyárnak, amely fizetett, de nem foglalkozott tovább vele, lévén elég más megrendelése. A tervrajz 1824-ig porosodott, akkor rábukkant egy angol mérnök, sőt nem csak meg-, hanem „fel” is találta, és annak rendje-módja szerint szabadalmaztatta.
A Montgolfier testvérek a léggömbkísérletek után már nem foglalkoztak a repüléssel, nevük nem forgott a köztudatban. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a forradalom és a napóleoni háborúk zavaros időszakában is békében éltek és haltak meg – Étienne 1799. augusztus 2-án, Joseph 1810. június 26-án.
Kommentáld!