Az erdélyi Úz-völgyébe utazni egyfajta időutazás is egyben – tartják annak a 72 perces filmnek a készítői, akik egy romantikusnak, idillinek látszó, ám nehéz életet örökítettek meg a dokumentálás szándékával. Félő, hogy nem marad semmi, ami emlékeztetne arra, milyen volt az élet ezen a tájon, mert felszámolja technikai fejlődés, ha ezt annak nevezhetjük.

Vadregényes tájak, benne a magyar néprajz és történelem – erről szól Bubriják István televíziós rendező és producer alkotása, akivel a magyarországi ősbemutató alkalmával készített interjút Lang János.

Az Úz pataknak már a neve is egy érdekes dolog, ugye őseinkkel együtt bejött népcsoportra utal, az úzokra. És aztán Nyírő is ezt kapta fel, és adta egyik hősének a nevet: Úz Bence, aki ezen a vidéken élt, mert a születési helye az valahol Csinód környéke, márpedig Csinód itt van az Úz-völgyében.

Szigoruan véve csak 25 km az Úz falaknak a völgye, és abból is csak 3 km-es szakasz az igazi Úz-völgye telep, ahol élet volt. Közben éltek ott csángók, akik Gyimesből elcsángáltak dél felé, és úgy döntöttek, hogy itt telepednek meg.

- Mért döntött úgy, hogy kerüljön filmre ez a vidék?

- Filmre kívánkozik az élővilága miatt. Különleges növények vannak ezen a tájon, változatos, nagy vadak élnek ezen a vidéken. A medve és a farkas megszokott. Nagyon fontos néprajzilag, az említett csángók miatt. Érdekes ennek az egész környéknek a szociológiai helyzete: hogy miből élnek, hogyan élnek. S ennek egy nagyon autentikus közlője, hiszen ott él az a Nagy Balázs, aki Sepsiszéki Nagy Balázs néven ír Erdély különböző tájairól.

Aztán nagyon fontos amiatt is, hogy van itt egy fontos település, a már említett Úz-völgye telep, amelyik 400 lakossal bírt a háború előtt. Ott fakitermelés folyt, deszkagyár létesült, és ez prosperált. Nagyon érdekes, hogy hogy szűnt meg ez a telep: Nem volt munka, elvitték a deszkagyárat, mert az mondták, hogy itt nincs elég fa. Hát körbenéztünk, van. S a másik, hogy elment az iskola és nem volt ami ott tartsa az embereket. És ma Úz-völgye telepnek egyetlen egy lakója van, László Sándor, akit meg is szólaltattunk a filmben.

Nagyon érdekes a vidék amiatt is, hogy hadászatilag nagyon fontos. A XIX. századi hadi történelem úgy tartja nyilván az Úz-völgyét, hogy az nehéz fegyverzettel járhatatlan. Ott ellenség be nem jön. Na az első Világháborúban is ott jöttek be a románok és foglalták el Erédély egy részté és mentek ki, és ’44-ben a Szovjet nyomás is ott indult meg, és először az Úz-völgyét törték át, és augusztus 26-űn így az első elesett magyar település az nem Batonya volt –mind ahogy tanultuk- hanem az bizony az Úz-völgye telep és Egerszék volt. Eljutottunk egészen az Úz patak és a Veresvíz összefolyásáig, ami a Szent Istváni határ, és ott van egy híd, azon túl már no Románia van.

- Aki megnézi a filmet, az gondolom megdöbbenhet azon, hogy milyen érintetlen, akár történelmet, akár néprajzot őrző területek lehetnek még ezen a vidéken.

Megdöbbenhetett idáig elment oda, mert mi voltunk az utolsó televíziós stáb, amely az érintetlen természetet filmezhette, ugyanis egy megaromán elképzelés szerint 7 turbinát telepítenek az Úz vizére. Bekényszerítik egy olyan jó méter átmérőjű csőbe az Úz vizének nagy részét, és ez a víz a csövekből rázúdul a turbinákra és így áramot fejleszt.

- A film készítőjének mi tette a legmélyebb benyomást ott?

- Én ezekre a vidékekre jártam vissza, és mindig azon voltam fölbosszantva, hogy ezeket az embereknek úgy nézik, mint eleven kiállítási tárgyakat. Aki külhoni magyar, azt megsimogatjuk, megölelgetjük. Nem, ők ugyanúgy élnek, mint mi, ők ugyanolyan emberek, mint mi. Ugyanazokért a dolgokért lelkesednek, ugyanazokét a dolgokért haragszanak. Szóval számomra megint az volt, hogy mintha nem 600 km távolságban lévő emberekkel beszélgettünk volna, hanem a szomszédbeliekkel.

- Egy ilyen filmnek mindig van üzenete, valamilyen tanulsága is. Hogyan lehet ezt összefoglalni?

- Ez a film aktuálpolitikailag semleges. Ez a film mégis politizál, környezet politizál. Hagyjuk meg a természetet olyannak amilyen. Hagyjuk meg az embereket olyannak amilyenek. Örökítsük meg, derítsük fel, dokumentáljuk, de hagyjuk őket élni.

- Hol látható ez a film majd?

- Ez a film közadakozásból készült. Azért adták össze a pénzt, mert mi azt határoztuk el, hogy a magyarországi iskolák számára mi ezt a filmet hozzáférhetővé tesszük, hogy sokszorosítás után küldjék el a magyar és küldjék el az erdélyi iskolákba, mert ők sem tudják, hogy milyen ez az Úz-völgye.

Kossuth Rádió

kultúra  2013.08.17. | 22:28 Az Úz-völgyéből szerettel az iskolákba – AUDIÓ