A sivatagi körülmények közt jó, de egymástól eltérő állapotban megőrzött közel 900 tekercs közt a több mint 8 méter hosszú Templomtekercs maradt fenn a legkiválóbb minőségben. Ez a legjobban olvasható, ám érdekes módon ennek az alapanyaga a legvékonyabb, és ez a legvilágosabb színű pergamen. Egy, a Massachusetts-i Műszaki Egyetem (MIT) kutatói vezetésével alakult nemzetközi csoport e tekercs anyagtechnikai vizsgálatával az egykori pergamenkészítés rejtelmeiről szerzett információkat, az eredményeiket a Science Advances folyóiratban közölték.
A tekercs alig egytized milliméter vékony, ez keltette fel a kutatók figyelmét, s a rendelkezésre álló roncsolásmentes ultramodern technológiának köszönhetően kiderült, hogy egészen szokatlan módon készült a pergamen. A mikronos nagyságrendi összetétel-elemzésre képes röntgenfluoreszcencia és spektroszkópia révén feltárultak a pergamenkészítéskor használt egykori anyagok maradványai.
A pergamenek készítésének állati bőr az alapanyaga, amelyet megszabadítanak a szőrtől és a hájtól, ezt a középkor óta meszes oldattal végezték, azonban az ókor idején még más módszerrel készítették elő a bőröket, a szőrtelenítéshez valószínűleg erjesztett gabonaszemekből kinyert enzimeket használtak, s a készítés végső fázisában gyakran növényi cseranyag (tannin) segítségét vették igénybe. A bőr száradás utáni finomításához valamilyen porított anyagot használtak, amellyel dörzsölve a végső vékonyságú, ám ellenálló írófelület megszületett. A Templomtekercs esetében, a szokásoktól eltérően a bőröknek a „hús” felőli oldalát használták írásra, a „szőr” felőli oldalán felfedezhetőek a szűrtüszők nyomai, s ennek a színe is sötétebb az írásfelületnél.
A roncsolásmentes elemzési módszerekkel is sikerült feltárni a pergamenrétegek elemi összetételét
FORRÁS: MASSACHUSETTS INSTITUTE OF TECHNOLOGY
A Templomtekercs esetében a vizsgálatok több réteget tártak fel, a „hús” felőli oldal legkülső rétege, vagyis az, amelyen az írás is található, szervetlen anyagokból áll. Az elemzésekből kiderült, hogy különböző sók porított változatával dörzsölték végig az írófelületet, a sók ugyan evaporit (párolgás útján keletkező) ásványokból származnak, ilyen például a gipsz vagy a glauberit, de ezek elemi összetétele nem egyezik meg a Holt-tenger evaporit ásványaival, sem a barlangi környezetben fellelhetőkével. A konyhasóhoz köthető maradványokon túl többek közt pl. alumínium, kén, magnézium, foszfor, kálium, vas is előfordultak e szervetlen rétegben, a leggyakoribbak az egész pergamen teljes felületén nagyjából egyenletes eloszlásban vannak jelen. Azt sajnos egyelőre nem sikerült kiderítenie a kutatócsoportnak, hogy honnan származnak ezek a szulfátos sók, de az feltárult a vizsgálatokból, hogy a jelenlétük nagyban segítette a tekercs kiváló állapotának megőrzését. Kiderült az is, hogy az ókorban többféle technológiát is használtak a pergamenkészítés során, s ez sokkal sokszínűbb pergameneket eredményezett, mint a középkor során használt egyféle technológia.
A részletes vizsgálati adatok a régészek-restaurátorok munkáját is segíthetik, a pergamenek állagmegóvásához szükséges feladataik során.
Kommentáld!